Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 2 (259. szám) - Domokos László (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “Hol van a pénz?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
2032 által dőzsölhet, mert nála a pén z, akkor vagy nem ismeri a magyar valóságot, vagy egyszerűen csak érzéketlen. Mert mi az érzéketlenség, ha nem az, hogy arra hivatkozik Gyurcsány Ferenc vagy kormányának bármely tagja, hogy a nyugdíjasoknál van a pénz. Ez nem illő, sem pedig nem tisztesség es a nyugdíjasokkal, de velünk, középkorúakkal sem. Nem jó hallani ugyanis, hogy a szüleinket sok évtizedes munkájukért megillető járandóságra fogják az államadósság drasztikus megemelkedését. A kérdésem a következő: valóban aze a véleménye, hogy a nyugdí jasok miatt nőtt meg drasztikusan az államadósságunk a 2002es kormányváltás óta? Fenntartjae azt a véleményét, hogy a brüsszeli kritika csak azért illette meg a Gyurcsánykormányt, mert Brüsszelben túlságosan statikusan gondolkodnak? Vagy talán követette el ön valami hibát, hogy a helyzet ilyenné vált? Látjae ebben saját felelősségét? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Veres János pénzügyminiszter úré a szó. DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter : Köszönö m a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ha megengedi, két pontosítással szeretném kezdeni. Az Európai Unió biztosa, Almunia úr, az ön által hivatkozott kijelentést sohasem tette, ezért ha lehet, akkor kerülje az erre való hivatkoz ást, mert Almunia úr azt nem mondta, amire ön most hivatkozott. A második: ön hivatkozik egy olyan európai uniós kiadványra, nevezetesen munkaerőpiaci körképre, amelyben Magyarországot a “legalacsonyabb bérek az iparban, szolgáltató ágazatban” kategóriába sorolják, csak elfelejti a képviselő úr mondani, hogy a bizonyos európai uniós kiadvány mérési éve 2002. Tehát a 2002ig terjedő időszakban sorolták be Magyarországot ebbe a kategóriába. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.) Szerencsére azóta M agyarországon elég jelentős jövedelemnövekedés következett be. Ma már semmiképpen nem valós az az állítás, amire a képviselő úr ez alapján itt most hivatkozott. Ezenkívül szeretnék mondani néhány számot is, képviselő úr. Ha csak nagy számokban gondolkodunk , akkor ebben a periódusban autópályaépítésre mintegy 600 milliárd forinttal költöttünk többet, lakástámogatásra mintegy 800 milliárd forinttal költöttünk többet; az adósság utáni szolgálatra mintegy 800 milliárd forinttal költöttünk többet, nyugdíj- és b érfelzárkóztatásra szintén mintegy 800 milliárd forinttal költöttünk többet ebben a periódusban. Ha tehát a képviselő úr eredeti kérdését nézem, és meg akarjuk válaszolni, akkor azt gondolom, ezeket a számokat érdemes figyelembe venni. Érdemes azt is figye lembe venni, hogy amikor Magyarország az autópályaelszámolás nem csak költségvetésből történő finanszírozására tett javaslatot - egy évvel ezelőtt itt a parlamenti vitában a költségvetés tárgyalásánál ez mindenki számára nyilvános és ismert javaslat volt , akkor természetesen tudta azt, hogy az Európai Unióban nincs teljesen kialakult módszere ezen elszámolásoknak, így áprilisban kezdeményezte Magyarország az Európai Unió Statisztikai Hivatalának az állásfoglalását. Mindez természetesen nem születhetett m eg, hiszen a Statisztikai Hivatal már csak úgy működik, hogy mindig utólagosan minősít folyamatokat és nem előre. Egy kikényszerített döntéshozatallal ez a döntés ez év szeptemberében megtörtént, mi pedig, noha azt mondjuk, hogy Magyarországnak valószínűle g az érdeke az lenne - és itt országos és nemzeti érdekről beszélek , hogy a felzárkózás folyamatában az ilyen jellegű kiadásokat másként számoljuk el, mint egyébként az Európai Unió infrastrukturális fejlesztéseit már befejező országokban azt elszámolják manapság, ennek ellenére azt mondtuk, hogy nem érdemes ezt a vitát fölvállalni, és nem érdemes ezt a vitát folytatni. Ennek a vitának a rendezésére ilyen értelemben Magyarország elfogadta az Európai Statisztikai Hivatal álláspontját.
