Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 13 (245. szám) - Jelentés a Gazdasági Versenyhivatal 2004. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2004. évi tevéken... - IVANICS ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
190 fontos, mert ha megvizsgáljuk a tőlünk nyugatra lévő, fejlett ipari államok versenypolitikáját, akkor azt kell megállapítanunk, hogy hihetetlen magas büntetési tételek vannak, különösen kartelltevékenységeknél. Soksok milliárd forintot szabnak ki - euróban is milliárdokat, millió eurók at tudnak kiszabni - egyegy ilyen kartelltevékenységre. Nem véletlen, hogy az ÁSZ felülvizsgálata a Versenyhivatalnál pontosan ilyen javaslattal élt, hogy a parlament fontolja meg ezeket a büntetési tételeket, és módosítsuk a Versenyhivatal mozgásterét ez zel, mert - ahogy elnök úr fölvázolta - a kartelltevékenységből kilépők részére itt az engedékenységi politika eredményessé tétele érdekében szükséges volna, hogy maga a bírság olyan elrettentő mértékű legyen, hogy érdemes legyen egy kartelltevékenységből kilépni. Jelen pillanatban ez nevetséges, az ott szerzett haszon és a büntetés tétele között nincs olyan arány, ami egyáltalán megfontolásra késztetné azt a piaci szereplőt, hogy kilépjen ebből a kartelltevékenységből. Ha megfontoljuk, hogy akármelyik homo gén termék piacán, ha egy 10 százalékos extraprofitot tud most profitálni, akkor az több száz milliárdot hozhat akár évente is az adott piaci szereplőnek, ehhez képest néhány tíz milliós bírság igazán nem rendíti meg azt a szereplőt. Talán néhány konkrét k érdést is érdemes megvizsgálni, amelyben mindenképpen elismerés illeti a Versenyhivatalt, hogy egyáltalán sikerült föltárni. A Versenyhivatal világos és korrekt működésének megjelenése a magyar médiában is hozzájárult ahhoz, hogy a versenyjogszabályok kijá tszásai valamilyen módon könnyebben kerüljenek feltárásra, tehát ehhez mindig kellenek a piac részéről jelzések, vagy esetleg közhivatalok részéről jelzések, hogy ezek kiderüljenek. Így van ez a közbeszerzések esetében is. Természetesen tudjuk, hogy egy kö zbeszerzés esetén könnyű ellenérdekelt felet találni a közbeszerzés nyertesével szemben, ugyanis ott vannak a vesztesek, de nehéz abban az esetben, ha ez a közbeszerzés úgy zajlik le, mint, mondjuk, az autópályatender esetében, hogy minden szereplő összej átszott, és egymás között megállapodtak az árakban. Természetes, hogy így óriási ártöbbletet lehetett elérni, és kész csoda, hogy mégis azért a Versenyhivatal érdeklődési körébe, illetve a Versenyhivatal által feltárása került. Ugyanilyen a Bartók Béla úti közbeszerzés esete is. (13.30) Ha meggondoljuk - ez most mind a kettő építőipari példa , Magyarországon, figyelembe véve azt a néhány külföldi nagy céget, amelyik részt vesz ezeken a közbeszerzési tendereken, igazán kevés az a szereplő, amelyik minősítet ten és potenciálisan jogosult részt venni ezeken a közbeszerzési eljárásokon. Tehát itt az országunk mérete már bizonyos értelemben határt szab annak, hogy valódi verseny legyen, mert ezek a szereplők ismerik egymást, és nagyon könnyű azt a kartellgyanús… - vagy egyáltalán egy ilyen összejátszást kikerülni újabb szereplőkkel. Ennek a közbeszerzési törvény is akadálya, mert olyan szigorú korlátokat állít a közbeszerzésen való részvétel jogával kapcsolatban, hogy ez a versenyt rendkívüli mértékben szűkíti. Ez ért van az, hogy az Európai Unióban a közbeszerzéseket például ilyen építőipari jellegű területen, de máshol is sokkal magasabb értékhatárnál állapítja meg. Meg merem kockáztatni, hogy talán meg is kellene lépcsőzni ezt a dolgot, mert természetesen egy aut ópályatenderen nagyon kevés vállalat van minősítve, amelyik már épített autópályát, vagy legalábbis olyan referenciái vannak, hogy jogosan tudna pályázni egy ilyen területen. Tehát ebben az esetben, az ilyen nagy munkáknál - és a visszaellenőrzéseknél is - a Versenyhivatalt is föl kellene készítenünk egy olyan képességre, hogy költség alapon tudjon reális mérlegelést tenni, hogy az megfelel Magyarország vagy a magyar állampolgárok érdekeinek, hogy az elvárható költségekhez képest mennyivel többért végzi az t a tevékenységet, és itt egy bizonyos szabályozási vagy beavatkozási lehetőséget teremteni. De hangsúlyozom: ezt nagyon óvatosan kell csinálni, úgy, hogy a verseny szabadsága is megmaradjon, ugyanakkor az állampolgárok jogos érdekeinek a védelme megjelenj en. Ehhez nélkülözhetetlen a jogharmonizáció, nélkülözhetetlen a Versenyhivatal megfelelő finanszírozása, és nemcsak a Versenyhivatalé, mert a Versenyhivatal akkor fog tudni eredményesen
