Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
1879 úgynevezett távol tartó rendelkezés bevezetése , hogy ez komoly falakat állít még azok elé is, akik ezt komolyan veszik, és szeretnék mindezt viszontlátni a hatályos magyar jogban. De az országgyűlési határozat azt is mondja, hogy a kormány 2004. március 31éig biztosítson lehetőséget az állami jogi segítségnyújtó rendszer keretében arra, hogy a családon belüli erőszak áldozatai jogi tanácsadást, a hatóságok, a bíróságok előtti eljárásokban szakszerű jogi képviseletet kaphassanak, ha arról rászorultságuk folytán nem képesek gondoskodni, de a jogászi közreműködés nélkülözhetetlen a számukra. Ez az a pontja az országgyűlési határozatnak, amely tekintetében fontos előrelépést jelent ez a törvény, hiszen azt mondja a most tárgyalt jogsz abálytervezet, hogy az érdekérvényesítés elősegítése keretében a megyei, fővárosi igazságügyi hivatal áldozatsegítő szolgálatai az áldozatot szükségletének megfelelő módon és mértékben hozzásegítik alapvető jogai érvényesítéséhez, az egészségügyi, egészség biztosítási és szociális ellátások igénybevételéhez. Azonnali pénzügyi segélyként a területi áldozatsegítő szolgálat fedezi a lakhatással, ruházkodással, élelmezéssel és utazással kapcsolatos, valamint gyógyászati és kegyeleti jellegű kiadásokat. Ha ezt ho zzákapcsoljuk ahhoz, amit Göncz Kinga miniszter asszony tegnap arról mondott, hogy ha minden igaz, hamarosan létrejön Magyarországon a másik titkos menedékház a családon belüli erőszak áldozatainak megsegítése érdekében, és hozzátesszük ezt az állami segít séget, akkor mondhatjuk nyugodtan, hogy itt valamilyen előrelépés történik. A jogszabály, amelyet tárgyalunk, beszél a szakjogászi segítségnyújtásról, illetve arról, hogy az érdekérvényesítés elősegítése és az azonnali pénzügyi segély a rászorultság vizsgá lata nélkül, térítésmentesen jár az áldozatoknak. Ez, azt gondolom, nagyon fontos, hiszen valamennyien tudjuk, mondom még egyszer, hogy a családon belüli erőszak áldozatai a legtöbb esetben nagyon kiszolgáltatott helyzetben lévő nők vagy gyermekek, vagy eg yütt, családanyák és gyermekeik, akiknek nagyon komoly segítségre van szükségük. S ugyan mi, liberálisok ritkán szoktuk azt szorgalmazni, hogy az állam feladatai nagy arányban bővüljenek, azt mégis ki kell mondani ebben a körben, az nem lehet, hogy ezt a f ajta segítségnyújtást egy országban csak és kizárólag néhány tucatnyi lelkes civil szervezeti aktivista végezze. Igenis, az állam megfelelő szerveinek minden tőlük telhetőt meg kell tenni ebben a kérdésben, hogy azok a nők, gyermekek, időskorú emberek, aki k családon belül bántalmazásnak, rendszeres fizikai erőszaknak vannak kitéve, merhessenek és eredményesen tudhassanak fellépni a bántalmazókkal szemben. Hozzáteszem, hogy ebből a szempontból az a tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatos megjegyzés, amely et Dávid Ibolya elnök asszony említett, miszerint ez néhány európai tagállamban különösen vonatkozik a családon belüli erőszak áldozataira, megállja a helyét, és mindenképpen megfontolásra érdemes. Azt mondja továbbá a családon belüli erőszakkal foglalkozó országgyűlési határozat, hogy a kormánynak feladata megalkotni az Országgyűlés és az erre szakosodott társadalmi szervezetek bevonásával azokat az egyértelmű és egységes szabályokat, protokollokat, amelyeket a rendőrség, a gyermekvédelmi szervek, szociáli s, egészségügyi intézmények kötelesek alkalmazni a családon belüli erőszak már bizonyított, vagy még nem bizonyított, de valószínűsíthető vagy nyilvánvaló esetében, beleértve - és ez nagyon fontos - az érintett szervek együttműködési kötelezettségét is. Eb ből a szempontból külön örömteli, hogy a most tárgyalt jogszabálynak egy pontja rendelkezik arról: “Ha a területi áldozatsegítő szolgálat más hatóságtól, szervtől vagy szervezettől, illetve az áldozatsegítő szolgálathoz benyújtott támogatás iránti kérelemb ől természetes személy áldozattá válásáról szerez tudomást, írásban tájékoztatja az ügyfelet arról, hogy áldozatsegítő támogatás jogosultja lehet, és jogosultság esetén támogatások iránti kérelmet terjeszthet elő.” Ez a paragrafus tehát beszél arról, amirő l az országgyűlési határozat is, bár ezt nem meríti ki teljesen, de valamifajta együttműködési feladatot, kötelezettséget ír elő az adott kérdésben eljáró hatóságok számára, és ez is mindenképpen előrelépés. Félreértés ne essék, jelen felszólalásomnak nem volt célja az, hogy ezt a jogszabályt úgy tüntessem fel, mint amely egy régóta vitatott és még mindig megoldásra váró jogalkotási és társadalmi problémának, a családon belüli erőszak kérdésének a generális megoldására alkalmas
