Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
1874 (14.50) DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtárs aim! Ha sorra vesszük azokat a társadalmi elvárásokat, amelyeknek a büntetőjogi intézményrendszer valamennyi eleménél meg kellene jelenni, akkor meg kell említenünk azt, hogy a büntető jogalkotás legyen kiszámítható, a büntető jogalkotás bírjon kellő szigo rúsággal, a bűnüldözés következetességgel, az ítélkezés egységességét is ki kell emelni, a humánus végrehajtást, az utógondozást, valamint a sértettek és az áldozatok körültekintő és méltányos védelmét. Nos, ez a tárgyalt törvényjavaslat pontosan ennek az utóbbi követelménynek egyfajta új intézményi rendszer keretei közé helyezését oldja meg. A mindenkori kormány és az emberek felelőssége a bűnözés, a közbiztonság jövőbeni alakulásában közös, ám nem azonos. A bűnözéssel szemben elsődleges az állam meghatáro zó szerepe. Az állam a tisztességes, jogkövető állampolgárok és a sértettek, valamint az áldozatok pártján kell hogy álljon. A bűnözők jogai pedig csak ehhez képest és nem ezzel versengve érvényesülhetnek. A Magyar Demokrata Fórum egy konzervatív értékrend ű párt, és sokkal inkább bízik a bűnözőkkel szembeni következetes és kemény fellépésben, mint a velük való jótékonykodásban. Úgy tekintjük, hogy a bűn akkor is bűn, ha kicsi. Erről talán a sértetteket, az áldozatokat vagy a család többi tagját kellene megk érdezni. A sok kis bűn is képes arra, hogy társadalmi rendezetlenséget és komoly társadalmi problémát okozzon. A lehetséges áldozatok, a magukat veszélyeztetve érző emberek elsősorban javuló közbiztonságot akarnak. Ha az állam nem tudja megvédeni minden eg yes polgárát ténylegesen, arra azért joggal számíthatnak az állampolgárok, hogy a bűncselekményeket kellő szigorral büntessék, az áldozatokat pedig megfelelő védelemben részesítsék. A négy évvel ezelőtti, Magyar Demokrata Fórum vezette Igazságügyi Miniszté riumban 1998ban már egy olyan programmal kezdtük meg a munkát, amely világos választást kívánt tenni értékek és érdekek között. Kiemelt értéknek tekintettük a gyermekeink életét, az ifjúság biztonságát, az egészséges felnövekedésüket, a család megtartó er ejét, átlátható és tiszta közéletet, a javuló közbiztonságot és az áldozatok és sértettek megfelelő védelmét. A büntető jogszabályok ezen elvek mentén történő módosítására és szigorítására több lépésben került sor. Így került sor arra, hogy 1999ben megszü letett a kormányhatározat, amely a bűncselekmények áldozatainak állami kárenyhítésére vonatkozó jogi rendelkezéseket tartalmazta, majd a kormányhatároznak megfelelően - a Btk.beli módosítások mellett - 2001ben egy újabb kormányrendelet született az erősz akos bűncselekmények következtében sérelmet szenvedettek állam általi kárenyhítéséről. Az a jogalkotási irány, amely ebben a kormányhatározatban, illetve kormányrendeletben megfogalmazódott, az találkozott az Európai Unió céljaival, hiszen időközben az Eur ópai Unió Tanácsa 2001ben, pont március 15én “Az áldozatok jogállásáról a büntetőeljárásban” címmel egy kerethatározatot fogadott el. 2004. április 29én pedig megjelent a bűncselekmények áldozatainak kompenzációjáról szóló irányelv, amelynek értelmében az állami kárenyhítést a szándékos és erőszakos bűncselekmények áldozatai számára is biztosítani kell. Tisztelt Képviselőtársaim! Az irányelv szerint 2006. január 1jétől az Unió valamennyi polgára számára biztosítani kell az állami kárenyhítést. A közössé gi szabályozás azonban nem érinti a tagállamoknak azt a lehetőségét és azt a jogát, hogy az állami kárenyhítésre vonatkozó rendszerüket egyébként a saját maguk hagyományainak vagy társadalmipolitikai megfontolásaiknak megfelelően maguk is továbbalakítsák. Ennek kapcsán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mit hiányolunk a tervezetből. A javaslat több olyan, a tagállamokban sok helyen alkalmazott kiegészítő jellegű lehetőségre, az áldozatok védelmét, illetőleg az áldozatoknak kifizetett kárenyhítés meg térülését biztosító intézményre nem tér ki. Az egyik ilyen fontos intézkedés az elkövető ösztönzése arra, hogy nyújtson az áldozatot
