Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - TÓTH SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1820 díjának rendszerét és természetesen főbb tartalmi elemeit. A törvénytervezet elsősorban az árufuvarozásban hoz újdonságot. A változás azonban véleményünk szerint új magyar vállalkozások felemel kedését hozhatja és új munkahelyeket is, ha a hazánkban még veszteséges, ám világszerte profitot hozó ágazat nyereségessé válik. Az önkormányzati bizottság a törvénytervezetet 11 igen, 6 tartózkodó szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönö m a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 2020 perces időkeretben. Ezek közben kettőperces fölszólalásokra nem lesz lehetős ég. Legelőször megadom a szót Tóth Sándornak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. TÓTH SÁNDOR , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képv iselőtársaim! Mielőtt az előttünk fekvő törvényjavaslat szabályozásával kapcsolatos konkrét alapelvek ismertetését elkezdeném, engedjék meg, hogy néhány mondatban szót ejtsek a vasút jelentőségéről, történelméről. A közlekedésben a vasút megjelenése a XVII I. századi rossz minőségű utakra vezethető vissza. Az akkori angliai útviszonyok között ugyanis egyszerűbb volt egy sínpárt lefektetni, mint a meglévő utak állapotát helyrehozni. Ez a találmány azután világszerte elterjedt, hiszen ily módon könnyebben, gyo rsabban és olcsóbban lehetett eljuttatni a szükséges nyersanyagot a termelőhöz, az árut a fogyasztóhoz. Az ipari forradalmat követő évtizedekben ezért a vasútépítés és a vasúti közlekedés megindulása egyet jelentett az adott térség gazdaságának fellendülés ével. A XIX. században így a vasúti közlekedés fejlesztése egész Európában kiemelt fontosságú területté vált. Hazánk, ha némi késéssel is, követte a nyugateurópai országokban bekövetkező változásokat, s a század utolsó harmadában sorra épültek a magyarors zági vasútvonalak. Mindezt azért szükséges hangsúlyozni, mert az előttünk fekvő törvényjavaslat a hazai vasúti szabályozás újabb mérföldköve, a magyar vasúti közlekedési ágazat fellendítésének egyik záloga lehet. Erre a gazdaság szempontjából egyáltalán ne m elhanyagolható területre vonatkozó szabályozás megalkotásakor ezért felelősségteljes döntés szükséges, amely ránk, jogalkotókra hárul. Mielőtt a törvényjavaslat szabályainak részletes ismertetésébe belekezdenék, tekintsük át, miért is vált szükségessé a vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslat elkészítése. Tisztelt Képviselőtársaim! Európai viszonylatban is megállapítható, hogy az egykor szebb napokat látott vasúti közlekedés mára válságba került. A vasúton történő szállítás aránya messze elmarad a közú ti szállítás arányától. A vasút a világ legtöbb országában is veszteséges, ez tekinthető a főszabálynak, és minden más helyzet kivétel ez alól. Ennek magyarázata nyilvánvaló. A nyereséges működés feltétele a méretgazdaságosság, ennek pedig a hosszú utazási távolság és a nagy népsűrűség. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy egy pályaszakaszon hány vonat hány kocsival jár, és hogy negyedóránként vagy négyóránként lehet elindítani egy utasokkal megtömött vonatot. A gazdasági környezet változásával a vasút egyre inkább háttérbe szorult, ezért szükségessé vált annak újbóli fellendítése. Ezzel kapcsolatban Európában két, klasszikusan elkülöníthető változásmenedzselési modell alakult ki, a liberalizációs és a konzervatív irányvonal. Míg a liberalizációs vasútpolitika a szabad verseny céljának szem előtt tartásával a piac deregularizációját tűzte ki célul, addig a konzervatív vasútpolitikán alapuló működést a valódi verseny hiánya jellemzi. A vasúti személyszállításban többnyire a konzervatív nézet a jellemző, mivel az t a közszolgáltatások közé sorolják. A liberális felfogás az áruszállítás területén uralkodik. A vasút újjáélesztése tehát az 1990es évek egyik fontos célkitűzésévé vált az Európai Unió tagállamaiban. E folyamatba bekapcsolódott Magyarország is az Európai Unióhoz történt csatlakozással. E csatlakozással ugyanis
