Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 12 (244. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
19 Ettől lesz valaki nemcsak egyszerűen középszerű politikusa ennek az országnak, de reménybeli államférfija; olyan, aki tudja azt, hogy a haza mindig előr ébb való, mint saját hatalma, mint saját választási győzelme. Ennek figyelembevételével kérem a tisztelt Országgyűlést az őszi ülésszakon felelős és tiszteletet érdemlő munkára, annak érdekében, hogy a haza felemelkedjen. Magyarországért és a köztársaságér t! Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek közt: De szép! Vissza!) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig a frakcióvezetőknek van lehetőségük 88 perces idő keretben felszólalásra. Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyettes asszony jelezte felszólalási szándékát, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó 8 perces időtartamban. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy órával ezelőtt hangzott el a miniszterelnök úr bevezető kérdése: mit várnak el az emberek valójában tőlünk az ősz kezdetén? A Magyar Demokrata Fórum is végzett felmérést. Nagyon egyszerű volt az emberek válasza: eredményt. Ere dményt várnak, érzékelhető, pozitív változásokat, figyelmet és egy normálisan működő országot. Tisztelt Képviselőtársaim! Vita, az van ebben az Országgyűlésben, az elmúlt években talán több is a kelleténél. És még mielőtt félreértenék, én magam is híve vag yok a vitának, mi több, az erős vitáknak is, ha azoknak van folytatása. Mi azonban megrekedünk a vitánál, nem folytatjuk egyeztetéssel - eggyel, kettővel, hárommal, öttel, ha kell. Az egyeztetések nem úgy folynak, nem azzal a szándékkal, hogy kompromisszum ok szülessenek, hogy megoldások szülessenek, hogy ennek az egyeztetési eljárásnak legyen egyfajta megegyezés a vége. Nem a megoldások keresése vezérli a feleket, ezért nincsenek eredmények. És ha nincsenek eredmények, akkor joggal várhatják el a választópo lgárok, hogy változtasson a Magyar Országgyűlés, és változtasson a mai magyar politika mindazon, ami az elmúlt három év eredménytelenségeit jelentette. Gondoljanak arra, hogy a kétharmados törvények közül hányat alkottunk meg, ami itt van az Országgyűlés a sztalán. Miért nincs ÁSZalelnök, kettő, évek óta, hosszú évek óta? Miért nem tudunk alkotmánybírákat választani évek óta? De a nemzetstratégiai kérdésben tett javaslatunkat december 5én, egy szomorú népszavazás után is milyen komikus körülmények között f ogadták a pártok, egy olyan helyzetben, amikor legbelül mindenki érezhette, hogy ha a magyar társadalom kétharmada nem vett részt a választáson, akkor a politikai felelősség a mienk. Tisztelt Képviselőtársaim! Hol vannak a reformok? Hol vannak a ciklusokat átívelő programok? Hol van az értelmes munka a mai magyar parlamentből? Antall József 1990. április 8án azt mondta a választás euforikus győzelme kapcsán: én majd azt tartom igazi győzelemnek, ha az Országgyűlésben az ellenzék és a kormánypárt képes lesz arra, hogy a legjobb erőiket tudják egyesíteni a nemzet előtt álló feladatok megoldása érdekében. 15 év óta várunk erre a bölcsességre, képviselőtársaim! Tizenöt év óta hányszor hangzott el ebben az Országgyűlésben - a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezés ére - a nemzeti összefogás, a nemzeti minimum, amely mindig okot adott arra egyik vagy másik nagy pártnak, hogy a maga indokaival kibúvót keressen a valódi megoldások alól. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön ugyan az előző parlamentb en nem ült bent - én itt voltam. Hányszor bukott meg az alkotmánymódosító kezdeményezésünk alapvetően a nemzetünk érdekében fontos NATOkérdés ügyében, azért, mert az akkori ellenzéki pártok, az MSZP és az SZDSZ azt mondta, hogy már csak azért sem szavazom meg!? Miért bukott meg az a
