Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 13 (245. szám) - Jelentés a Gazdasági Versenyhivatal 2004. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2004. évi tevéken... - ELNÖK (Harrach Péter): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, a napirendi pont előadója:
180 A versenykorlátozó megállapodások alapvetően két csoportra oszlanak: egyrészt horizontális megállapodások, melyek versenytársak között jönnek létre, másrészt vertikális megállapodások, melyek eladó és vevő között születnek. A legsúlyosabb jogsértések, az angol kifejezést használva, az úgy nevezett “hardcore” kartellek, melyeket “kőkeménynek” szoktunk nevezni. Ennek során a vállalkozások megállapodnak az árban, felosztják egymás között a piacot, vagy termelési kvótákat vezetnek be. Ezek létrejöhetnek általánosságban, vagy például egyegy kö zbeszerzés kapcsán. A tavalyi, illetve az azt megelőző évben a GVH több olyan esetben folytatott eljárást, melyben ilyen típusú jogsértések valósultak meg. Az autópálya közbeszerzési eljárása ügyében a GVH Versenytanácsa bizonyítottnak látta, hogy az autóp ályaépítő vállalkozások a 2002 augusztusában kiírt közbeszerzési eljárásban megegyeztek egymással az árban, és felosztották a piacot. Ezt a kartellt az uniós és a magyar versenyjog is a legsúlyosabb jogsértésnek tartja, hiszen a cégek ezáltal kiiktatják m aguk közül a versenyt, és árfelhajtó hatást érnek el. S ki fizeti a számlát? Tekintve, hogy közpénzekről van szó, ezek a cégek valójában az adófizetők zsebéből vették ki a pénzt. Hasonló visszásságokat tárt fel a GVH a Bartók Béla út és a hozzá kapcsolódó más csomópontokra kiírt közbeszerzési pályázat során is. A Kaposvári Egyetem beruházási munkálatainál, valamint a Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság Fiumei úti székházánál is súlyos jogsértéseket állapított meg a versenytanács. A közbeszerzési eljárásokban tap asztalt visszaélések leleplezésére a Gazdasági Versenyhivatal információs kiadványt készített, melyben tipizáltuk azokat a jelenségeket, amelyek kartell jelenlétére utalhatnak ezeken a tendereken. Ezzel a közbeszerzések kiíróit sarkalljuk arra, hogy figyel jenek a kartellgyanús jelenségekre. E helyütt kell szólnom az úgynevezett engedékenységi politikáról, melyet - hasonlóan az Európai Bizottsághoz - a GVH is bevezetett. Ez tulajdonképpen a vádalkuhoz hasonló intézmény. Lényege, hogy azok a vállalatok, melye k kiugranak a működő kartellekből, feltárják a kartellek működését, és ezt bizonyítékokkal támasztják alá, bírságmentességben vagy bírságcsökkentésben részesülhetnek. Az engedékenységi politika nagy előnye, hogy így nagyobb az esély arra, hogy fény derül a z olyan titkos kartellekre, melyekre egyébként nem bukkant volna rá a Versenyhivatal. Ennek az Európai Unióban is már bevált módszernek a mögöttes racionalitása abban ragadható meg, hogy nagyobb társadalmi érdek fűződik egy kartell megszüntetéséhez, mint e gy bírság kiszabásához; ugyanakkor megemlítendő, hogy az engedékenységi politika érvényesülését jelentősen akadályozza a vállalatoknak attól való félelme, hogy kizárják őket az adott közbeszerzési eljárásból. A jelenleg hatályos rendelkezések értelmében ug yanis a közbeszerzési pályázatot kiíró kizárhatja a pályázatból azt a vállalkozást, melyet a GVH a kiírást megelőző időszakban jogerősen elmarasztalt. Ennek lehetősége azonban egy olyan súlyos Damoklészkard az adott esetben bűnös vállalkozások feje fölött , hogy a kartellben részt vevő cégek inkább vállalják a lebukás kockázatát és a bírságot, mintsem hogy esetleg kizárják őket a pályázatból, ez viszont gyakorlatilag megbéníthatja a GVH engedékenységi politikáját. Pontosan ez motivált, amikor írásos beszámo lómban javaslatot tettem a közbeszerzési törvény megfelelő módosítására. A magyar és az uniós versenyjog szabályai szerint nemcsak az egyes vállalatok egymás közötti megállapodása ütközhet a versenyjogi szabályokba, hanem az olyan döntés is, amelyet a váll alkozások érdekvédelmi szervezete hoz. Egy ilyen döntés jogellenes, amennyiben az a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Tavaly például a Gazdasági Versenyhivatal azért szabot t ki összesen több mint 180 millió forint bírságot a Vadgazdasági Termékek és Szolgáltatások Terméktanácsára, a Budapesti Agrárkamarára, valamint több vadászati vállalkozásra, mert azok rögzítették a piaci árakat. Ez azt jelentette, hogy a terméktanács és az agrárkamara meghatározott bizonyos, a piacon a vállalkozások által érvényesítendő minimálárakat. A vállalkozások közötti árverseny ily módon történő mesterséges kiiktatása a gazdasági verseny legsúlyosabb sérelmét jelenti, hiszen az egyeztetett árszínvo nal megvédi a kevéssé hatékony versenytársat, és nem ösztönzi azokat a szolgáltatás minőségének és árának javítására, ezen kívül az innovációs kedvet is visszafogja. A vállalkozások érdekvédelmi
