Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 24 (257. szám) - Koncz Ferenc (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Lendületben az állami vagyon herdálása, avagy újabb próbálkozás a Tokaj Kereskedőház Rt. privatizációjára?” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KONCZ FERENC (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
1726 ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Koncz Ferenc, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a miniszterelnökhöz: “Lendületben az állami vagyon herdálása, avagy újabb próbálkozás a Tokaj Kereskedőház Rt. privatizációjára?” címmel. Az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Veres János pénzügyminiszter úr válaszol. Koncz Ferenc képviselő urat illeti a szó. KONCZ FERENC (Fidesz) : Köszönöm, elnö k asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Osztozni jó, hirdetik önök országszerte a minden élőlényt rémítő, bicskanyitogató óriásplakátjaikon. Ezzel találkozik az ember az internetes portálokon és a sajtótermékek széles körében. Ezzel ijesztgetik az embereket Magy arországon a Szocialista Párt megbízásából, és lepik el a tereket, vasútállomásokat, piacokat, mint ősszel a seregélyek az én hegyaljai lakóhelyemen a szőlőket. S ha már a szőlőkről esett szó, ezek a seregélyek érdekes dolgokat csivitelnek arrafelé. Azt ha llani, hogy mint pákosztos macska a tejfölnek, önök éppúgy képtelenek ellenállni privatizációs hajlamaiknak. Most a bodrogolaszi sűrítő- és lepárlóüzem keltette fel a tékozlási kedvüket, amelyet az előző szocialista kormányzat, a Hornkormány egyszer már e ladott, és visszaszerzése a polgári kormány időszakában az akkori kereskedőházi vezetés ügyességének köszönhető. Nem értik az emberek TokajHegyalján, hogy miért is kell darabonként széthordani - az egyszerű ember csak kótyavetyéről beszél - azt az egysége t, amely igazán jól működni csak integráltan képes. Nehezen lehet a hegyaljaiaknak elmagyarázni, miért jó az, ha a kutatóintézetet az ország messzi más intézményéből irányítják, és mire való a muzeális borpince kulcsát Kecskeméten őrizni. Most pedig azt a borpárlatkészítő és sűrítőüzemet próbálják mutyira feltenni, mely az ország egyik legnagyobb kapacitásával bír, miközben a kereskedőház vezetése és a szocialista szakpolitikusok folyamatosan krízislepárlásról beszélnek. Önök most is ködösítenek, először ki veszik állami tulajdonból a kereskedőházat, most pedig részenként el akarják adni. A lepárlóüzem nemcsak TokajHegyalja, de az ország más borvidékeinek túltermelési problémáit is képes kezelni, sőt egyéb technológiai beavatkozásokra is alkalmas. Sűrítési k apacitását nemcsak a borászattal összefüggően lehet kihasználni, hanem gyógyszeripari műveletekben is. Jó gazda sehol a világon nem ad el nyereséget termelő ágazatot! 2002ben önök azt ígérték, hogy felvirágoztatják a mezőgazdaságot és a feldolgozóipart és nem azt, hogy elsorvasztják. Arra kérjük önöket, hogy a hátralévő fél évben az eredeti ígéreteiket próbálják megvalósítani. Kérdezem tehát, kedves miniszter úr, igaze az eladásról szóló hír. Ha igaz, milyen üzleti terv alapján? És komolyan gondoltáke ön ök a Tokaj Kereskedőház tartós állami tulajdonba való visszahelyezését, vagy csak trükk volt és igazából osztozkodásról van szó? Végül: kívánnake tenni valamit a jelenleg is nehéz helyzetben lévő szőlősgazdák érdekében? Várom a válaszát. (Taps a Fidesz so raiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Veres János miniszter úrnak. DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Két pontosítást azért szeretnék tenni az ön által elmondott interpelláció kapcsán. Egyrészt tévedés az, hogy a polgári kormány időszakában került volna tisztázásra ennek az üzemnek a tulajdoni viszonya, hiszen 2004 novemberében került sor a tisztázásra, 2004 novemberében került tiszta viszony ennek a bizonyos feldolgozóüzemnek a tulajdonlapjára. A másik: ön szóbeszédre hivatkozott ugyan, de hát ön által is tudottan téves számot mondott az imént a nyilvánosság előtt, és szeretném, ha ezt korrigálná. Az én legutolsó információim szerint az, amit ön 20 forintnak mondott, 45 forint. De nem akarom végigmondani az oknak az értékeknek a különbségét, amit ön itt meghivatkozott. Azt gondolom, korrigálni kellene, ha lehetőség van rá.
