Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 24 (257. szám) - Gusztos Péter (SZDSZ) - az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszterhez - “Ne hagyjuk magukra a családon belüli bántalmazás áldozatait!” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter:
1717 A nők helyzetét tekintve sem jobb a helyzet, a civil szervezetek szerint hazánkban minden harmadik napon meghal valaki családon belüli erőszak, illetve partnerbántalmazás közben. Házastársa, élettársa, volt házastársa vagy volt élettársa erősz akos magatartása következtében átlagosan minden héten meghal Magyarországon legalább egy nő. Mindennek az egyes személyes tragédiákon túl súlyos társadalmi következményei is vannak, hiszen vizsgálatok szerint a felnőtt bántalmazók és erőszakos bűncselekmén yeket elkövetők több mint 90 százaléka gyermekként erőszak áldozata volt, vagy rendszeresen tanúja volt a családon belüli erőszakos cselekményeknek. (15.20) Segítenünk kell, hogy ne váljék belőlük a későbbiekben lelkileg sérült felnőtt, hiszen a tanult vis elkedésmintákat gyakran saját családjukon belül és a családon kívülre is továbbviszik. A Magyar Köztársaság alkotmánya szerint is a gyengébbek jogait, életét, testilelki épségét a Magyar Köztársaságnak feladata védeni, feladata elősegíteni, hogy ne kellje n rettegésben élniük. Nem véletlen az sem, hogy 2003 áprilisában a Magyar Országgyűlés is határozatot fogadott el, amely a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakítását célozta meg Vadai Ágnes és Eörsi Mátyás képviselőtársaink előterjesztésében. Mindezek ismeretében a következőt szeretném kérdezni a tisztelt miniszter asszonytól: az ön tárcája milyen eszközökkel tud, illetve kíván fellépni az áldozatok segítése érdekében? Várom megtisztelő válaszát. (Tap s az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Az interpellációra Göncz Kinga miniszter asszony válaszol. DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Há z! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen kérdését. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy civil szervezetek nagyon nyomatékosan hívták fel az Országgyűlés, de mindannyiunk figyelmét arra, hogy a családon belüli erőszak mekkora probléma Magyarországon. A civil szervezetek kezdeményezésére született meg az az országgyűlési határozat is, amely a különböző tárcák számára is feladatokat szabott. Nagyon sok mindenben - koncepciókban, jogszabályokban - bukkant fel azóta ez a téma, és lassan összeáll egy egységes ellát órendszerré az a szolgáltatási rendszer is, amelyet abból a célból kezdtünk el kiépíteni, hogy valóban segítséget tudjon nyújtani a családon belüli erőszak áldozatainak. Kezdeném talán azzal, ami közvetlenül a tárcánkat érinti. Korábban civil szervezetek f enntartásában, illetőleg az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal fenntartásában működött egy krízistelefon. Az volt ezzel a probléma, hogy nem 24 órás elérhetőséget biztosított, hanem napi néhány órásat csak, miközben azt látjuk, hogy a segítségre a legnagyobb mértékben az esti órákban, illetőleg hétvégén van szükségük az áldozatoknak, vagy pont az ünnepek alatt, amikor ezek a telefonszolgálatok nem működtek. Tehát az első és legfontosabb feladatunk azt volt, hogy egy olyan krízistelefonszolgálatot, krízisközpo ntot építsünk fel, amely 24 órás szolgáltatást nyújt. Ez most már hónapok óta működik. Megfelelő képzés után tudtak belépni a munkatársak ehhez a telefonszolgálathoz. Ez azonban nem volt elegendő, mert biztosítanunk kellett azt is, hogy a telefonszolgálatn ál ülő munkatársak valóban információval tudjanak szolgálni az ország egész területéről telefonáló segítséget kérőknek arról, hogy a saját régiójukban, saját megyéjükben hova fordulhatnak, kitől kérhetnek segítséget. Egy meghívásos pályázat útján tehát kiv álasztottuk azokat - a családok átmeneti otthonait , amelyek eddig is dolgoztak már ezen a területen. Számukra részben további képzést nyújtottunk, részben finanszírozással, kiegészítéssel lehetővé tettük azt, hogy bővítsék a kapacitásukat, részben, hogy többeket tudjanak felvenni, részben, hogy gyerek nélkül, egyedülálló nőket is fel tudjanak
