Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 24 (257. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
1699 A kormány részéről megadom a szót Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter úrnak. Miniszter úr? (Folyamatos zaj a Fidesz soraiban.) DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ti sztelt Frakcióvezető Úr! Felmerül bennem sokszor a kérdés, hogy miért veszi elő Brüsszel aggályait annak a pártnak a frakcióvezetője egyre többször, amely pártnak az elnöke annak idején azt hangoztatta, hogy az Európai Unión kívül is van élet. (Zaj, közbek iáltások a Fidesz soraiból: Így van! - Hányan élnek az EUn kívül?) Aztán az is felmerül bennem, hogy milyen alapon bírál bennünket a költségvetés folyamataiért az a Fidesz, amelyik több mint 9 százalékos költségvetési hiányt hagyott ránk 2002ben (Felzúdu lás, közbekiáltások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.) azzal, hogy azokat a fejlesztéseket, amelyeket mi ma a költségvetésünkben elszámolunk, mert nálunk épülnek az autópályák (Általános zaj. - Az elnök csenget.) , azokat önök trükkös módon, különféle módon elkendőzve vettek ki a korábbi években a költségvetésből. Kétségtelenül érdemi vita az, ami a költségvetés tárgyalása előtt kibontakozott, de nézzünk szembe azzal, hogy ez a vita legalább itt lehetséges. Önök annak idején azzal intézték el, hogy ne k elljen vitatkoznunk a költségvetés környékén, hogy nem csináltak költségvetést, mert kétéves költségvetésben (Szórványos taps és közbeszólások a Fidesz soraiból: Akkor még a vagyonszerzéssel foglalkoztál! - Volt vagy nem volt? - Merre jártál akkor?) nem ad ták meg második alkalommal a mostani kormánypártoknak azt a lehetőséget, hogy egyáltalán feltegyék önöknek azokat a kérdéseket, amiket önök föltesznek. Nézzük meg, hogy a csatlakozó országok hogyan küzdenek azokkal a problémákkal, amelyeket Maastricht ráju k kényszerít! A maastrichti kritériumok annak idején a kilencvenes évek elején olyan országokra lettek szabva, ahol az infrastruktúra fejlettsége 8090 százalék fölött volt. Megvoltak az autópályáik, reptereik, a vasútjuk is megfelelő állapotban volt, nem úgy, mint mondjuk, Magyarországon, amikor bekerültünk az Európai Unióba. Ezekre a fejlesztésekre ezekben az országokban eurómilliárdokat kell költeni. Ezek az eurómilliárdok kellenek ahhoz, hogy Magyarországon beindulhasson a fejlődés, épülhessenek autópál yák, épülhessenek vasutak, regionális repterek, hogy minden egyes része az országnak mindennapjaiban érezze az Európai Unióhoz való csatlakozást. Eközben folyamatosan csökkentenünk kell a hiányunkat, hogy alkalmazkodjunk az euró bevezetéséhez szükséges kri tériumrendszerhez. Kétségtelenül komoly feladat ez. Nézzük meg, hogy a kormányunk hogyan próbálja teljesíteni ezeket a feladatokat! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sehogy!) Úgy próbáljuk teljesíteni, hogy gyorsítjuk a gazdaság növekedését, építjük az autóp ályákat soha nem látott ütemben, és kisebb államot, takarékosabban, jobban működő államot tervezünk. Hogyan gondoljuk a gazdaság fejlesztését? Nagyon sokszor beszéltem önökkel arról, amikor adtak lehetőséget, és nem polgári körös tüntetőket küldtek gazdasá gpolitikai vitában ellenem (Zaj a Fidesz soraiban.) , próbáltam elmondani, hogy hogyan függ össze az autópályafejlesztés, hogyan függ össze a befektetés, hogyan függenek össze a munkahelyteremtő elképzelések. Nos, éppen ma látott napvilágot, hogy egy délk oreai gumiabroncsgyártó, a Hankook Magyarországot tette első helyre mint keletközépeurópai beruházásának központját. Ez lehet Magyarországon az évtized beruházása. Több mint százmilliárd forintos beruházásról, nagyon nagy foglalkoztatásról van szó, és eg yben arról is, hogy Magyarország tartósan autóabroncsgyártó nagyhatalom lehet. Ez Magyarországon azért jöhet létre, mert nálunk jobb az infrastruktúra és jobb a munkaerő minősége, mint más országokban. Ez azért jöhet létre, mert a magyar kormány olyan sza bályozási környezetet teremtett, ami miatt elsősorban Magyarországra jönnek a befektetők, és nem Szlovákiába, nem Lengyelországba, nem Csehországba. Szerencsére ma Magyarország abban a helyzetben van, hogy elmondhatjuk magunkról: elsők vagyunk a tőkéért, a munkahelyteremtésért folytatott versenyben. Nincsen más megoldás, mint hogy
