Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 24 (257. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOCSI LÁSZLÓ (MSZP):
1693 Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Áder János elmondta, lelke rá, én azt tudom mondani (Közbeszólások a Fidesz soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Mert nincs neki, se bőr a pofáján!) , lehet folytatni azt, ami tegnap is történt, és lehet folytatni azt, ami tegnapelőtt meg azelőtt történt, csak az a véleményem, hogy ez nem vezet sehová. (Moraj a Fidesz soraiból.) Érdemben szeretnék foglalkozni azzal a kérdéssel, amelyről a miniszterelnö k úr hangsúlyosan szólt az imént (Derültség a Fidesz soraiban.) , azaz arról a törekvésről, arról a politikáról, arról a partneri viszonyról (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mit röhögtök?) , amelyet szeretne Magyarország, a magyar külpolitika ebben a régióban megteremteni. (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Ez élő vagy felvétel? - Derültség ugyanott. - Dr. Géczi József Alajos: Infantilis vagy! - Derültség és taps a Fidesz soraiban.) Képviselőtársam! Ez nagyon is élő, mint ahogy élőnek, frissnek, bátornak és Magya rország számára hasznosnak tartjuk azt a politikát, amelyet a kormány ebben a tekintetben megvalósít. Azt kell hogy mondjam, nemcsak támogatással, de reménykedéssel is tekintünk arra, ami történik az utóbbi időben, ha úgy tetszik, a magyar külpolitikában, a magyar szomszédságpolitikában. Mert hiszen van annak természetesen jelképes értelme és értéke, amit teszünk, és van annak gyakorlati értelme és értéke, ami történik, de valójában a történelmi csapdahelyzet meghaladásának a lehetősége és az a próbálkozás, amely reménnyel kecsegtet, ez az, ami új ebben a helyzetben. Az ugyanis, hogy egy kormány felismeri a feladatát, a szerepét jól értelmezi, és bátran nyúl azokhoz az eszközökhöz, amelyek számára rendelkezésre állnak, kihasználja ezeket, de tisztában van ez en eszközök végességével és korlátaival - határokon innen és határokon túl. Mindaz, amit tesz, egyaránt célozza az állampolgár, a magyar polgár, a magyar ember hasznát és jövőjét és az egész térség, a régió jobb sorsát. Van egy kérdés, amiről régóta szót k ellett volna már itt ejtenünk, hiszen ezek nyilván nehéz lépések, és az első lépések mindig a legnehezebbek. De meg kell tenni olyan lépéseket, amelyek kihozhatnak minket ebből a csapdából, ugyanis számosan úgy éljük meg vagy úgy éltük meg hosszas idő alat t, hogy a történelem túszul ejtett minket a világnak, Európának ezen a tájékán. De nemcsak a történelem ejtett minket túszul, hanem mi is túszul ejtettük egymást itt, magyarok, románok, szerbek, szlovákok, szlovének, horvátok. Ez a helyzet, amikor túszokka l van benépesítve egy régió, rengeteg félelmet, gátlást, görcsöt, aggályt és rossz érzést szül. Hiszen ha úgy érezzük, hogy testvéreink, családtagjaink, magyarok alapvetően szenvedhetnek vagy örülhetnek mindannak, amit tesznek a szomszédos országokban a po litikai vezetések, ahhoz képest, hogy Magyarország mindenkori adott kormánya mit lép, helyesen cselekszike vagy helyesen beszéle, az egy nem jó helyzet. (13.40) Eljutottunk oda, képviselőtársaim, lehetőséget ad számunkra az egyébként hozzánk nem mindig k edves történelem és a helyzet, hogy ebből a helyzetből kiemelkedjünk végre. Az az európai integráció, ami számunkra új mozgásteret, lehetőséget és pályát kínál, egy új szerepet és új lehetőséget ad Magyarország számára. Lehetségessé válik, hogy túszok hely ett úgy tekintsünk magyarjainkra szerte a régió országaiban, akik számunkra az új kapcsolatok, az új lehetőségek, az új hidak, az új utak építésének eszközei, társai és partnerei. Tehát egy nagyon rossz, lélektanilag súlyos és talán átokvertének érzett hel yzetből tudunk elrugaszkodni, és talán megtehetjük azt ebben a régióban, amit megtesznek egyébként a Baltikumban: kormányülések, egyeztetések után egy összhangzó, egymás érdekeire tekintettel lévő és együttműködő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , önmagára talált régió jelenik meg az Unió színpadán. Azt gondolom, ezt várja tőlünk (Az elnök ismét csenget.) a magyarság, ezt várja tőlünk a kor. Én ebből a szempontból üdvözlöm a kormány lépéseit, és támogatom.
