Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz):
1656 vagy műemlék házban, amelyet a műemlékfelügyelőség nem tart igazán karban, beázások vannak. Szeretnék megcsináltatni, nem tudják, mert nem tudnak kölcsönt fölvenni, mert nincsen tulajdonuk. Ez főként az okon a területeken és azokban a kerületekben komoly kérdés, ahol sok a műemlék, ilyen például az I. kerület, a Várnegyed, ahol már jó tíz éve igen határozottan követelik a lakók, hogy megvehessék, és maguk rendbe hozathassák műemlék lakásaikat. Ez valószín űleg lehetővé fog válni. De amennyiben ebben a formában fogadjuk el a törvényjavaslatot, akkor őket hátrányos diszkrimináció fogja érni, ami az Alkotmánybíróság mentalitása szerint is diszkriminációt jelent. (Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyű lés alelnöke foglalja el.) Ezért tisztelettel egy csatlakozó módosító indítványt illesztettem a 16. pont alatt lévő, dr. Kosztolányi Dénes és dr. Salamon László javaslatához, amelynek az a lényege, hogy ha a lakást e törvény alapján az arra jogosult vásáro lja meg, részére kérelmére legalább 15 évi, műemlék épületben vagy műemlék jellegű épületben lévő lakás vagy helyiség esetén azok számára, akik vételi jogosultságukból származó igényüket a törvény hatálybalépése előtt bejelentették, legalább 25 évi részlet fizetési kedvezményt kell adni, és ugyanez vonatkozik az induló összegre. Azt hiszem, hogy ez vere dignum et iustum est, vagyis méltó és igazságos, mert azonos elbírálást biztosít, hiszen így is a műemlékben lakók bizonyos károkat szenvedtek, hogy nem volt módjukban, hogy intézkedjenek a karbantartásról. Úgy gondolom, el kellene fogadni ezt a módosító javaslatot. A nagy tömegű bérlakáshoz képest ez nem jelent túl nagy tömeget, de ezzel igazságot tudunk szolgáltatni, és igazságosabb megoldá st tudunk biztosítani. Ezért a mai napon erre vonatkozóan csatlakozó módosító indítványt nyújtottam be. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszöntöm képviselőtársaimat. Megadom a szót Kosztolányi Dénes képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcso portjából. DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai részletes vitában részt vevő képviselők nevében, azt hiszem, mondhatom, álmunkban nem jutott eszünkbe az 1990ben, hogy 15 év után is még az elidege nítés különböző fázisainak a problémájával kell hogy foglalkozzunk, különösen akkor, amikor mindenki tudja, hogy gyakorlatilag a tanácsi bérlakások már 1969 óta megvásárolhatók voltak. Tehát ennek az elidegenítési folyamatnak az egész története inkább a ré mtörténethez hasonlít, az eredménytelen privatizáció képét mutatja leginkább, és ez a mostani szabályozás pedig egyszerűen nem vette magának a bátorságot arra, hogy lezárjuk ezt az elidegenítési folyamatot. Akkor kellett volna a lakástörvényben az elidegen ítési jogszabályokhoz nyúlni, amikor pontot tudunk tenni végre mindegyiknek a végére. Rengeteg per van folyamatban a vételi joggal és az elővásárlási joggal kapcsolatosan, diszkrimináció van, ahogyan Mécs képviselő úr jól utalt rá. Emlékeztetni szeretnék m indenkit arra, mi volt a mézesmadzag. A mézesmadzag az volt, hogy a bent lakó bérlők azt hitték, hogy ők megveszik a lakásuk küszöbétől az ablakpárkányig terjedő területet, és az állam csalárd módon vele adta az egész épületet, az összes elmaradt, akkor 40 0 milliárd, most már 800 milliárdnyi felújítást. Tehát gyakorlatilag - korábban mondtam - ezek a jogszabályok vagy önkormányzatellenesek vagy bérlőellenesek, de egyik javára sem szolgálnak. Tipikus esete ez a diszkriminációnak, ami most megtörténik. Ez a javaslat arra látszik ösztökélni az önkormányzatokat, hogy még a maradék bérlakásaikat is adják el, hiszen több pénzt tudnak érte beszedni. Lesznek olyan önkormányzatok - ellentétben a képviselő asszony állításával , amelyek azt fogják mondani, hogy olyan kevés a forrásom, hogy még azt a maradék bérlakást is eladom, holott valamennyien tudjuk, és mindenki egyetért abban, hogy bérlakásszektornak lenni kell, sőt annak
