Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - A kereskedelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1628 Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjav aslat általános vitáját végighallgatva, mondhatnám, részt véve benne, mert én részt vettem benne, hallgattam, figyeltem és csendben ültem - nem kis teljesítmény , mindezt jelentve, tisztelt Országgyűlés, odáig jutottam, hogy ez a törvényjavaslat nem kész. Ezelőtt pár órával hajlandó voltam azt hinni, hogy talán alkalmas arra, hogy legyen belőle, hogy mondjam, felénk, Cecén úgy szokták mondani, énekes halott. De úgy látszik, hogy nem. Talán a hiba ott van, tisztelt Országgyűlés, tisztelt kormány, hogy a cím téves, azt mondja, hogy törvényjavaslat a kereskedelemről, aztán a vita itt órákon át a kereskedelmi törvényről szólt. Az 1875. évi XXXVII. törvénycikk... - ja, igen, Mécs Imre képviselő úr, és akik mások még nem voltak biztosak benne, az 1875. évi XXVII. törvénycikk az a klasszikus magyar kereskedelmi törvény, amit szerte a világon, nemcsak száz éve, ma is idéznek, egészen kitűnő volt az intézményrendszere, ahogy azt megfogalmazza. No, de itt utaltunk rá többen is, igen tisztelt képviselőtársaim, de anélk ül, hogy ehhez az előttünk lévő okmányhoz sokat jelentett volna. Nem kívánok ezzel az intézményes, történelmi és filozófiai aspektussal foglalkozni. Ez lehetne annak a törvényjavaslatnak a tárgya, ami majd elvárásom szerint ide kerül az Országgyűlés elé, m iután a jelenlegit a kormány újragondolja. Miért is? Ha van üzenete ennek a törvényjavaslatnak, az egy jó gondolat, de aztán nem ez sült ki belőle ebben a vitában. Nevezetesen: mi az a pozitív gondolat, amit én ebben megtalálok? Az, hogy a piacgazdaság, a verseny és annak az intézményei képesek bizonyos feladatokat elvégezni. És hogyha azokat a feladatokat rábízzuk a szabad piacra, a versenyre, akkor kevesebb kormányzati “könnyű kéz” és “nehéz kéz” beavatkozásra van szükség. Én teljesen egyetértek képviselő társaimmal, akik aggódnak - én is aggódom azért, hogy mi történik a magyar kereskedelem neve alatt, milyen portékákat árulnak, és hogyan kerülnek azok a fogyasztók kezébe. Mégis azzal kell egyetértenem, ami az alapprincípiuma a Magyar Köztársaságnak, hogy az emberek a maguk dolgait csinálják. Tehát az emberek eldöntik, hogy mit tesznek és mit nem tesznek, melyik pártra szavaznak és melyikre nem, és PepsiColát vesznek vagy pedig villányi bort, és így tovább. Persze, van itt egy társadalmi és egy kormányzati elvárás, és én majdnem azt mondom, kötelesség, hogy igen, a társadalom segítsen az embereket felvilágosítani a döntéseik folyamán, segítsünk az embereknek, Ékes képviselő úr, segítsünk az embereknek abban, hogy meglássák, melyik döntésük rossz, és gondolj ák meg újból, és ritkábban csinálják ezt. De nem tudnék oda csatlakozni, amikor azt mondjuk, hogy megtiltjuk annak a személynek, hogy ne csinálja ezt. Hajlandó vagyok elmondani neki kétszer, tízszer, hajlandó vagyok költségvetés i intézményt létrehozni, amelyik elmondja az embereknek, megóvja őket tévedéseiktől. Na most, ha ez a törvény ebben a szellemben hozná az Országgyűléshez a témáját, akkor azt hiszem, az a soksoksok kétperces és hány perces hozzászólás, amelyek nagy része mellékvágány volt, attól megóvtuk volna magunkat is, és előrébb haladtunk volna. Persze, hogy ezek a bölcsességek jók, Deák Ferencet idézni, a kereskedelmi törvényt, és hogy mire jó é s mire nem, és jó az, hogy itt hangsúlyozzuk a törvénynek azt a fő témáját, ha szabad művészeti szavakat használnom, a lightmotifját vagy a refrénjét a törvénynek, azt, hogy fogyasztóvédelem és ugyanakkor termelővédelem. Védjük meg a fogyasztót valamitől, ami tisztességtelen, embertelen helyzetbe h ozza! Ugyancsak a termelőt is, legyen az a termelő dinnyetermelő vagy tejtermelő. Engedtessék meg, tisztelt Országgyűlés, hogy elmondjam, hogy pénteken vagy szombaton Pécsett és arrafelé jártam, azon a vidéken, a tejtermelő gazdák panaszkodnak, hogy valami kor két vagy három évvel ezelőtt hetvenvalamennyi forint volt a tej ára, aztán lement hatvanra, most már ötven körül van. Ez valóság! Azok az emberek nekem nem hazudtak Pécsett tegnapelőtt. Szükség van - enyhén fogalmazok , kívánatos ennek a tejtermelő ga zdának vagy gazdáknak a védelme, vagy ha nem védelmet mondok, akkor az ügyükkel való foglalkozás? Valahogyan igen!
