Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - A kereskedelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya):
1620 De ha abban segítjük elő a piac szereplőit, hogy legalább a saját érdekeiket felismerjék, és a saját érdekeiknek megfelelően cselekedjenek, akkor nagyot léptü nk előre. Mondok egy példát: először is a beszállítói fogalom e törvényben szerepeltetése szerintem szakmai hiba. A beszállítói fogalom általában ipari tevékenységgel összefüggésben szokott szerepelni, és a beszállítás után a hozzáadott érték folyamán egy magasabb szintre kerül. Erről szó nincs, hiszen eladják. De a szőlőfelvásárlásról van szó, és nem a beszerzési ár lenne itt csak a fontos, hanem a bekerülési ár. (12.20) Most, amikor a szőlőfelvásárlás időszakát éljük, és valamennyire ez is érinti a keresk edelmet vagy oda vonatkoztatható, akkor a nagy felvásárlócégek - a szerződésben rögzített árakat módosítva - a bekerülési ár alatt vásárolják fel a szőlőt. És akkor azok a gazdák, akik egyébként eladják, tudják, hogy az érdekeiket nem ez szolgálná, néhánya n összeállnak, néhányan megpróbálnak érdeket érvényesíteni, és mindig van kettőhárom, aki az egyéni stratégiát követve inkább olcsóbb áron is eladja. Tehát amíg nem jutnak erre a felismerésre a piac szereplői, amíg a törvényhozás nem támogatja ebben őket, addig nem lesz rend ezen a piacon. A törvényhozás nem tudja egyszerre a vásárló érdekeit, a kereskedelemben dolgozók érdekeit szolgálni, mert az egyiket a fogyasztóvédelemnek kell, a másikat a szakszervezeteknek, a harmadikat pedig olyan szakmai szövetség eknek, amelyek erre felkészültek. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kétperces felszólalásra Szalay Gábor képviselő urat illeti a szó, az SZDSZből. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Képviselőtársaim! Elvárhatóe egy törvénytől, vagy másképpen fogalma zva: vane, aki meg tudna alkotni egy olyan törvényt, amely megszüntetné a szegénységünket? Mert ez minden baj forrása, hogy szegények voltak az önkormányzataink, amelyek arra kényszerültek, hogy a hiányzó bevételeik okán eladják a belvárosi telkeiket hipe rmarketépítés céljára. Szegények a vásárlóink; finoman fogalmazva úgy szoktuk említeni, hogy nagy árérzékenységűek a magyar vásárlók, magyarul olcsó holmit akarnak vásárolni, és ezért rohannak ezekbe az olcsó, ámde vacak minőséget kínáló hipermarketekbe. Ezt vajon egy törvénnyel, egy törvényi szabályozással helyre lehete tenni? Helyre tudjuke tenni most, amikor ráadásul tudjuk, hogy az események mögöttünk vannak már jó 15 éve; kialakult egy olyan struktúra, amiben ezek az áruházláncok - hihetetlen agress zív módon - helyzetet, pozíciót foglaltak el, és akkor most számon kérjük a törvénytől azt, hogy nem jól szabályozza ezt a helyzetet, akár utólag is. Számon akarjuk kérni a törvénytől azt is, hogy egyenlítse ki, hogy van az egyik oldalon egy hatalmas erőve l rendelkező áruházlánc, a másik oldalon pedig egy nagyon kicsi tehetségű beszállító, kis- és közepes vállalkozás. A kettő esélyegyenlőségét ezen törvénnyel nem egyenlítjük ki. Nem kérünke lehetetlent, nem kérünke túl sokat? Én azt hiszem, hogy ez a törv ény - nemcsak ez a törvény, hanem ezt ötszörtízszer újraformálhatnánk - nem tudna arra választ adni, hogy az erőkülönbséget megszüntesse a bevásárlóközpontok és a kisbeszállítók között, a magyar vásárlóközönséget pedig jelentősebb vásárlóerejűvé varázsolj a, mert hiszen ez minden előállt anomália, minden előállt sajnálatos helyzet két gyökere. És amikor ezt akarjuk számon kérni, akkor azt hiszem, túl sokat akarunk markolni, én ugyanis nem tudok olyan törvényt elképzelni, amelyik megfelelő mértékben igazságo t tudna tenni ebben a két kérdésben. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kétperces felszólalásra Ivanics Ferenc képviselő urat illeti a szó, a Fideszből.
