Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - A kereskedelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
1616 Köszönöm szépen a szót. A probléma alapvetően az itt a beszállítók és a kereskedők harcában, hogy nem azonos erők küzdelméről van szó. Az államtitkár úr most elmondta, hogy segíteni kellene a szerveződésüket, de úgy nem lehet segíteni, hogy mondjuk, a malmok összeállnak, és azt mondják, hogy ők ez alatt az ár alatt nem adnak el lisztet, mert akkor megbünteti őket a Gazdasági Versenyhivatal, hogy kartelleznek. Ugyanis erre volt Magyarországon példa, és nap mint nap van arra példa, hogy mondjuk, ha három tejipari vállalkozás leül egy kávé mellé, és azt mondja, hogy márpedig, uraim, mi a multiknak nem fogunk adni 90 forint alatti áron tejet, akk or kimegy a Versenyhivatal, és több millió forintra megbünteti. Azért meg semmilyen szankció nincsen, hogy a magyarországi nagy multinacionális hálózatok közös beszerzési céget működtetnek. Tehát ezen az ágon kellene megfogni a dolgot, hogy ne tehessék ezt meg, mert akkor beszélhetünk mi itt 150 milliárdról meg egyébről, itt már ezermilliárdokról van szó ettől kezdve, tehát ezermilliárd áll szemben egy kistermelői körrel, lehet ez akár tész vagy bármekkora másik oldali szerveződés. Ez egy európai probléma e gyébként, és azt gondolom, Európában talán azért kevésbé probléma, mert ott nem az ár az alapvetően döntő egy vásárlásnál. Tehát ameddig mi nem jutunk el idáig, akkor itt nem lehet tisztán piacgazdasági alapokról beszélni, hiszen Magyarországon az az első, hogy megnézi a fogyasztó azt, hogy mennyi az ára. Ameddig ez így van, addig viszont attól kell megvédenünk, hogy ne lehessen pontosan ilyen erőfölénnyel visszaélni, és silány minőséget adni. Egy ausztriai - kimondom a nevét - LIDL áruháznak az árukészlete nagyságrendekkel jobb és márkásabb, mint egy magyarországié, olcsóbb áron. Tehát mi azt szeretnénk, semmi egyebet, hogy itt se lehessen más, Magyarországon pontosan olyan jogosítványokat akarunk a fogyasztóknak meg az embereknek, mint amilyenek, mondjuk, Ausztriában vagy Németországban vannak. Én azt nem tudom elképzelni például, hogy egy németországi áruházláncnál a dolgozókat terményben fizessék. Ez pedig Magyarországon így van. Tehát amíg ezt egy hálózat megteheti, és átjátszhat adószabályoktól kezdve m indent, addig ez nem egy normális világ, és akkor a nem normális világ szabályaival kell ellene fellépni, vagy tiltással, vagy pedig olyan büntetéssel, hogy már meggondolja, hogy csináljone ilyet. Tehát mi ezt várjuk ettől a törvénytől, semmi mást, és ha ez már megszűnik, akkor onnantól kezdve lehet tiszta piaci viszonyokat teremteni Magyarországon. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kétperces felszólalásra Orosz Sándor képviselő urat illeti a szó, az MSZPből. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót. Hát igen, azt hiszem, itt senki nem kért kivételesen több államot, viszont kért mindenki több garanciát, elsősorban a beszállítók, a fogyasztók, és abban a körben, ahol érinti, más kereskedők szempontjából. Ez nem több államot jelent, je lenti viszont például érdekképviseleteknek az ellenőrzésbe való intézményes bevételét, és jelzésükre járjon el a Gazdasági Versenyhivatal. Na de miért csak annyi lesz a jogkövetkezménye, amit, ha benyúl az aznapi kasszába, abból ki tud fizetni? Ha nem tart ja be a szabályt, miért nem lehet becsukni? Azt gondolom, akkor itt is másként gondolkodnának. Tehát nem több államot kérünk, hanem szigorúbb eljárást és a szankciók következetes alkalmazását. Egyébként az egy jó ötlet, amit megfogalmazott törvénymódosító javaslatként Kis Zoltán úr a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmával kapcsolatban, de nem azért harcolunk, hogy ez külön úgy legyen, nem ez a lényeg, hanem hogy ez ellen ténylegesen föl lehessen lépni. Mert a kereskedő persze ügyeskedik; ő is, mindenki ügyeskedik. De erkölcsöse hazudni? Márpedig például amikor ráírja egy zsemlére, hogy 4 forint, akkor hazudik. Hát hol lehet 4 forintért zsemlét adni? Az lehet, hogy egy zsemlének látszó tárgyat lehet 4 forintért adni, de akkor meg becsapta a fogyasztót, mert nem zsemlét adott neki, de úgy hirdette, hogy a zsemle 4 forint. Azt gondolom tehát, hogy amikor a beszerzési ár alatti értékesítés tilalma és az ezzel kapcsolatos ilyen ügyek fölmerülnek, akkor az annál sokkal komplexebb, semmint hogy lesöpörjük az a sztalról
