Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László):
1582 (9.20) Miután felnőttkorára Magyarországra érkezett, fiatalkorára itt a baloldali mozgalmak hatása alá ker ült, és nagyon komolyan részt vett a német megszállással szembeni ellenállásban, a nácizmussal szembeni fellépésben. 1945 után a kommunista mozgalomhoz csatlakozott egy jobb világ reményében; szolgálta az önkényt, majd ezzel szembefordulva 1956ban a forra dalom mellé állt, és vállalta is eszméiért a büntetést, a nehézségeket. 1956ban, mint tudjuk, a Nagy Imrekormány mellett és Nagy Imre mellett, a mártír miniszterelnök mellett rendkívül komoly szerepet játszott sajtófőnökként, személyes tanácsadóként, és a száműzetésbe is követve a miniszterelnököt, börtönbüntetést kapott az 1956os szerepléséért. A börtönből szabadulva eszméit nem tagadta meg, mindvégig hűséges maradt ezekhez. A hatvanashetvenes években - a mellőztetést vállalva - fantasztikus műveltségé vel, több nyelven beszélve, óriási tekintélyével anyagbeszerzőként dolgozott, és a hetvenesnyolcvanas évektől kezdődően az ellenzék formálódásában és tevékenységében részt vett. Végig hűségesen 1956 eszméihez, a demokratikus eszmékhez, azért küzdött, hogy 1956ot, a magyar forradalmat rehabilitálják, és méltó helyét kapja meg a magyar történelemben. A nyolcvanas évek végén a létrejött Soros Alapítvány elnöke lett. Óriási szerepe volt abban, hogy a magyar civil és ellenzéki mozgalmakat minél több segítség i llesse meg mindenhonnan a világból. És így 1989ben, amikor Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére került sor, szinte törvényszerű volt, hogy az újratemetés szervezésében központi szerepet játszott. Mint említettem, 1990től parlamenti képviselő volt 199 4ig, majd haláláig a Soros Alapítvány elnökeként tevékenykedett. Sorsa rendkívül küzdelmes volt, és mindannyiunk számára, akik abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy ismerhettünk, barátai lehettünk, tudtuk, hogy egy olyan emberről van szó, aki több ek között azért óriási nagyság, mert ezt a fordulatos életet végig hűségesen, tiszteletre méltó őszinteséggel tudta vállalni, az erényeit és a hibáit egyaránt. Ezért volt óriási történelmi alak, magaslott, ha úgy tetszik, kortársai fölé, mert saját hibáiva l is őszintén tudott szembenézni. Még itt a földön megjárta a poklot és a mennyországot. És ezért tudtunk rá tisztelettel nézni, hiszen olyan óriási tapasztalattal rendelkezett, olyan kisugárzása volt, mint keveseknek Magyarországon. Az emléktáblát azért F iumében avattuk fel - hiszen említettem, Fiume volt a szülővárosa Vásárhelyi Miklósnak , micsoda sors, micsoda példázat, hogy Fiumében született a magyar történelem jó néhány jelentős alakja, a XX. századi történelemből is Kádár Jánost kell még kiemelnem. Kádár János az 1956os forradalom árulója, és Vásárhelyi Miklós az 1956os forradalom hőse. Én ezért is vagyok nagyon büszke arra, hogy pénteken a miniszterelnök úrral egyetemben, és sok más jelentős, a világban szerteszét szórva élő magyarral együtt fela vathattuk ezt az emléktáblát. Végezetül engedjék meg, hogy Vásárhelyi Miklós néhány szavával emlékezzek meg róla, melyeket Fiuméról mondott: “Életem első tíz éve bizonyosan mély nyomott hagyott személyiségemben, mert olyan városban éltem, ahol heves és irr acionális nemzeti indulatok dúltak, tehát már életem első éveiben megtanultam méltányolni az emberséget, a toleranciát. Visszataszítónak találtam (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) , hogy olyan gyerekek, akik ugyanabba az isko lába járnak, sőt talán barátok is, szembekerülhessenek egymással, csakis mert más az állampolgárságuk, más a nevük hangzása.” Vásárhelyi Miklós, köszönjük, hogy itt lehettünk veled együtt, hogy (Az elnök újból csenget.) itt voltál velünk. Nyugodj békében! Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Kérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki szólni. (Nincs ilyen jelzés.) Úgy látom, hogy nem.
