Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
1581 nemcsak három napig, nemcsak egy napig, hanem akár egy hét múlva is. Vagyis nem az a felfújt, ízetlen kenyér volt, amit manapság lehet kapni. Ez is fontos a kenyér világnapján, hogy azok a jótétemények, amelyek a kenyé rhez tapadnak, kizárólag a minőségi, jó minőségű kenyérhez tapadnak. Ugyanakkor a világon, de sajnos Magyarországon is egyre komolyabb veszély fenyegeti azokat, akik ilyen minőségi kenyeret állítanak elő. Ugyanis a verseny, amit megtapasztalunk, a keresked elem versenye bizony a minőség rovására megy. Nézzük meg a 4 forintért kínált zsemlét, nézzük meg a 6070 forintért kínált kenyeret! Vajon fogyaszthatóe, ehetőe akár másnap is? Azt gondolom, ha kezünket a szívünkre tesszük, azt kell mondanunk, hogy nem. És ebben bizony komoly szerepe van a fogyasztónak, aki az olcsót vásárolja. Igen, vizsgáljuk meg: valóban jó is az olcsó? Úgy látjuk, hogy az árverseny a minőségi pékek tönkremeneteléhez vezethet. És ezt, azt gondolom, nem lehet szó nélkül hagyni. Ne csak tiszteljük tehát, tiszteljük, de segítsük is a minőségi kenyeret előállító pékek munkáját. Ez legyen a 2005. évi kenyér világnapja üzenete; a fogyasztó azzal, hogy követelje meg mindenkitől a jó minőségű kenyeret. Bízzunk benne, hogy a magyar búzából őrölt lisztből a magyar pékek által asztalra helyezett kenyér ilyen lesz. Sajnos, ma Magyarországon a forgalom 70 százalékát kitevő üzletláncokban nem biztos, hogy ezzel találkoznak. És mi, törvényhozók, szabályozók is tiszteltjük és segítsük a pékek munkáját n éhány üggyel. Próbáljuk meg mi is útját állni a silányság terjedésének, még akkor is, ha az látszólag az olcsóbb. Próbáljuk meg érvényesíteni, hogy ne lehessen élelmiszerrel gátlástalanul vevőt csalogatni más áruk eladása érdekében. Tisztességtelen dolog a zsemlével és a kenyérrel vagy karácsonykor a hallal, vagy húsvétkor a tojással, vagy szilveszterkor a virslivel, az olcsó termékekkel becsalni a vevőt, hogy ott, éppen ott költse el pénzét. Fel kell lépnünk a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmának ér vényesítése érdekében, és egyenlő feltételekkel kell hogy gazdálkodhassanak a pékek. Nem tartható, hogy náluk minden törvényt betartanak, máshol még a legalapvetőbb higiéniai szabályokat sem. Úgy gondolom, ha ez a kenyér világnapjának üzenete, akkor elérte célját. Köszönöm türelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. Gombnyomással jelezze! (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nem. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Fodor Gábor frakcióvezetőhelyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából, “Egy igazi demokrata emlékére” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tiszt elt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy egy olyan fontos ügyről beszéljek, amelyről híradást a sajtóban is láthattunk az elmúlt napokban, ez pedig az az emléktábla, amelyet Vásárhelyi Miklós emlékezetére avattunk fel pénteken Fiumében, a mai Rijekában, Vásárhelyi Miklós szülővárosában. Úgy érzem, az ügy mindenképpen megérdemel annyit, hogy itt a parlamentben is szóljunk róla, hiszen Vásárhelyi Miklós személyében a XX. századi magyar történelem egyik nagy alakját, egyik nagy hősét tisztelhe tjük, aki négy éven keresztül ráadásul parlamenti képviselőtársunk is volt, 1990 és '94 között. Négy évvel ezelőtt halt meg, 84 éves korában távozott el közülünk, de a szelleme máig itt él, itt van velünk. 1917ben született, és ahogy mondtam, a XX. század egyik nagy tanúját, nagy hősét tisztelhetjük benne. Az ő életében az egész XX. századi magyar történelem fordulói jelen vannak. 1917ben Fiumében látta meg a napvilágot, az OsztrákMagyar Monarchia végnapjaiban, és a Monarchia szétesése után a trianoni Ma gyarország területére tízéves kora után került vissza, addig is az olasz hatás nagyon fontos volt az életében és később is, a ’20as, ’30as években.
