Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 13 (245. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2004. január 1.–december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a Közbeszerzések Tanácsának a köz... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
159 sokszor tapasztalható, mondjuk úgy, hogy anomália. Az embereknek az az érzése támad - és nem véletlenül lehet ezt tapasztalni, ne tegyünk úgy, mintha minden rendb en lenne a közbeszerzések tisztaságával kapcsolatban , az emberek nagyon sokszor, amikor közbeszerzésről beszélnek és a közbeszerzés szót használják, a fejükben a korrupció szóval keveredik össze a közbeszerzés szó, közbeszerzést mondanak, és korrupcióra gondolnak. Sajnos, ez a helyzet, akár tetszik, akár nem, ma a közbeszerzéseket egy ilyen légkör lengi körül. Az emberek nagy része, a vállalkozók nagy része is, tehát azok, akik részt vesznek ezekben a közbeszerzési eljárásokban, a közbeszerzésre nem tudna k másként tekinteni, mint egyfajta korrupciós eljárásra. Az elnök úr által előterjesztett beszámoló is tartalmazza azt, hogy az elmúlt évben, pontosabban a 2004es beszámolási évben a jogorvoslatok száma 25 százalékkal nőtt. Igaz, hogy elnök úr hozzátette, hogy ez a közbeszerzési eljárások számának a növekedésével arányos, pontosabban még azt is mondta, hogy ehhez képest még nem is tűnik soknak, és az is igaz, hogy nem minden jogorvoslati eljárásból lesz jogsértés vagy legalábbis megállapított jogsértés, mé gis úgy gondolom, hogy ha a 25 százalékkal megnőtt jogorvoslati eljárásoknak körülbelül a fele jogsértés megállapításával zárul, akkor az azt jelenti, hogy sajnos nőtt a jogsértések száma. És ha még azt a beszámolóban foglalt, sorok közül kiolvasható gondo latot is ide idézzük, hogy nem minden esetben kerül sor jogorvoslati eljárásra, amikor egyébként ténylegesen jogsértés történt, mert esetleg az érintettek nem tudnak vagy valamilyen okból nem akarnak jogorvoslati eljárást kezdeményezni, elég nagy a látenci a a törvénysértések szempontjából, nagy a látens törvénysértés a közbeszerzések során. Itt érdemes azt megfontolni, hogy vajon egy pályázó vane abban a helyzetben, hogy egy jogorvoslati eljárást kezdeményez esetleg annak a tudatában, hogy legközelebb, mon djuk, hátrányban részesül amiatt, hogy jogorvoslatot indít vagy jogorvoslati eszközzel él. Sajnos a legtöbb pályázó azért nem indít jogorvoslati eljárást, mert attól tart, hogy kizárják vagy legalábbis mellőzik - kizárni nem tudják formailag, de valamilyen módon mellőzik - a következő pályáztatásnál. Tehát azért ez a jogorvoslati szám nem tükrözi a tényleges jogsértések számát. Egy kicsit közelebb lehet az igazsághoz az, hogy a kiszabott bírságok összege körülbelül a duplájára nőtt. Gondolom, ebben az is be nne van, hogy úgy ítélte meg a Közbeszerzési Döntőbizottság, hogy talán nagyobb visszatartó erőre van szükség, ezért nagyobb bírságokat szab ki. A központi költségvetési szervekkel, tehát döntően a kormányszervekkel kapcsolatban a beszámoló tartalmaz, erre mondtam én azt, hogy bizonyos óvatos megállapításokat, óvatos megfogalmazásokat, amit ha megengedik, azért szeretnék egy kicsit konkretizálni. Itt az a megállapítás, hogy a központi költségvetési szerveknél magas a nem nyílt eljárások száma. Ez azt jelent i, hogy az általános képhez, az általános eljárási rendhez képest éppen a kormányszervek azok, akik gyakrabban alkalmazzák a meghívásos tárgyalásos vagy most már más, mindenesetre nem nyílt versenyen alapuló közbeszerzési formákat. Azt írja a beszámoló - h a jól idézem , hogy a belső ellenőrzési rendszer hiánya tapasztalható itt a kormányzati közbeszerzéseknél, illetve egy nagyon érdekes megállapítást tesz a beszámoló, azt mondja, hogy a döntések hátterében nem kizárólag szakmai szempontok szerepelnek. Megí télésem szerint ez az egyik olyan óvatos megfogalmazás, amit nyugodtan ki lehet mondani. Ez azt jelenti, hogy nem úgy nyertek a pályázók, hogy valójában azt az ajánlatuk indokolta volna vagy a közbeszerzés szakmai szabályai ezt indokolták volna. Bízom benn e, hogy ezek jogorvoslati útra terelődtek, és itt esetleg megállapították a törvénysértést, de félek attól, hogy nem minden esetben állapítható meg formailag törvénysértés, hogy ha nem szakmai szempontok szerint bírálják el a pályázatokat. A döntőbizottság i tapasztalatokra hivatkozva a beszámoló azt mondja, hogy a közbeszerzések diszfunkcionalitása leginkább abban nyilvánul meg, ha a kiírások testre szabottak, az ajánlatok értékelésére a felhívásban foglaltaktól eltérően szubjektív szempontok mentén kerül s or. Tehát számomra egyértelmű, a beszámoló itt azt akarja mondani, hogy bizony a döntőbizottsági tapasztalatok ilyen esetekre is rámutattak, és a központi költségvetési szervek gyakorlatában -
