Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 13 (245. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZABÓ VILMOS, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
147 Akkor mi tehát a reálpolitika? Az MDF szerint ez: nem lebecsülni a kis lépések sikereit, de közben nem elfeledni a legfőbb célt, mert ez az, amit Max Weber A politika mint hivatás című munkájában így fogalmazott m eg: “A politika kemény deszkák erőteljes és lassú átfúrása szenvedéllyel és szemmértékkel.” Azt, hogy ez az igazi reálpolitika, legjobban éppen a szomszédos államokban élő magyar nemzeti közösségek szervezetei, az ő másfél évtizedes működésük sikerei bizon yítják. Az a reálpolitika, ha nem mondunk le a vastag deszka átfúrásáról, de 5 milliméterre sem mondjuk azt, hogy semmi, mert egyetlen látványos csapással nem ütöttük át az egész állványzatot. S ehhez a reálpolitikához mindig sokkal nehezebb a választók bi zalmát kérni, mint a hősies, jól hangzó ügyekben a politikai sikerdíjat bezsebelni. Mi, a Magyar Demokrata Fórum december 5én igent mondtunk. Igent mondtunk, jogunk van tehát pozitívan értékelni a határon túli magyarok bizottságának felállítását éppen úgy , mint az alkotmánymódosítást. Azt talán kár lenne bizonygatni, hogy Trianon után 85 évvel a jól ismert viszonyok között mekkora szükség van a bizottságra, arra, hogy a határon túli magyarok ügye a civil társadalmi és a kormányzati mellett végre a parlamen t dimenziójában is megjelenjen. És az sem kérdéses alkotmánymódosítás, hogy érezni bármit lehet, de viselni már nehezebb. Hogyne értékelnénk ezeket a kis lépéseket, és nincsen olyan párt a világon, talán még nálunk sem, amelyik ne üdvözölné saját javaslata inak parlamenti megvalósulását. Márpedig a határon túli magyarok bizottsága és a határon túliak iránti felelősségnek immár nemcsak az érzése, hanem annak anyaországi viselése, vállalása ugyancsak az MDF kezdeményezése. Ezt a deszkát átütöttük. Mi lehet a r eális nemzetpolitika további lépése? Hamis vágány és álvita volna arról értekezni, hogy a lezajlott miniszterelnöki találkozó ugyan pótoljae a Magyar Állandó Értekezlet. Nem pótolja, nem helyettesíti, kár lenne ezt elhitetni az anyaországgal okkaljoggal elégedetlen határon túli magyarokkal. Az Állandó Értekezlet a magyarmagyar kapcsolatok legmagasabb intézményesült formája. Aki ezt megpróbálja kicselezni vagy másokat a kicselezéssel riogatni, az nem jár el tisztességesen. Éppen arról van szó, hogy a MÁÉR T bizottságainak és mindhárom alkotóelemének - a kormánynak, a hazai pártoknak és a határon túli szervezeteknek - olyan működésére van szükség, ami lehetetlenné teszi, hogy a MÁÉRT otromba vitáktól sem mentes szócséplés, közös nyilatkozat nélküli politikai médiacirkusz legyen. Ennek ugyanis, az engesztelhetetlen elvi és a pártpolitikától sem mentes szembenállásuk örökös demonstrálásának sok értelme nincs. A MÁÉRTre tehát vitán felül szükség van, és szükség van a MÁÉRT reformjára. Végezetül a kis lépések kö zepette a nagyokat se tévesszük szem elől! A főbbek egyike a határon túli magyarok autonómiája. Sok minden elhangzott az elmúlt napokban, a sajtóban mégis hiába kerestem ezt a szót, mármint hogy lett volna szó a találkozón erről: autonómia. Márpedig a magy ar kormánynak, az Országgyűlésnek és a határon túli magyar szervezeteknek ez olyan közös és reális célkitűzése, amihez nemcsak szenvedély és szemmérték kell, hanem erő és eltökéltség is. Más szóval: nemzetpolitika és nem pártpolitika. Köszönöm a figyelmüke t. (Taps.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. A kormány nevében Szabó Vilmos államtitkár úr kíván felszólalni. Önt illeti a szó. SZABÓ VILMOS , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára : Tisztelt Elnök Asszony! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A kormány pro gramjába foglaltan és gyakorlati lépéseiben egyaránt érvényre juttatja azt az elkötelezettségét, amellyel meg kíván felelni a magyar kulturális nemzet részének vallott, határon túli magyarok iránti felelősség alkotmányos kötelezettségének.
