Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár:
1381 Szeretném hangsúlyozni azt, hogy mi egyetértünk azokkal az érvekkel és javaslatokkal, amiket összefoglalóan Szekeres Imre képviselő úr itt megfogalmazott. Valóban át kell gondolni, hogy a továbbiakban a vagyonkezelés ren dszerét hogyan működtetjük és szabályozzuk ebben az országban. Örülünk annak, hogy a Fidesz részéről hajlandóság mutatkozik, hogy leüljünk, hogy ennek a törvényi kereteit itt a parlamentben megalkossuk. Ez egy olyan újdonság, amiért, ha csak ezt az egyetle negy momentumot vesszük figyelembe, már érdemes volt ezt a vitát itt lefolytatni, mert a legnagyobb ellenzéki frakció képviseletében Pokorni frakcióvezetőhelyettes úr ezt a javaslatot egy érdemi és jó javaslatnak tartotta. (14.00) Mi állunk elébe ennek a vitának. Ennek a törvényjavaslatnak az előkészítését mi a magunk részéről elkezdjük, és egyébként bízunk abban, hogy az ellenzéki képviselők is partnerek lesznek a vitában. Ilyen dolgokról kellene vitatkozni a továbbiakban. Valóban, mi is támogatnánk a fra kcióvezetőhelyettes úrnak azt a kezdeményezését, hogy a privatizáció mint olyan, ne legyen témája a jövőben a választási kampánynak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Tö bb jelentkezőt nem látok, bár összesen 30 másodperce még van a frakcióknak. Ezzel, a képviselői felszólalások végére érve, a politikai vitanapot lezárom. Előtte azonban megadom a szót Molnár Albert államtitkár úrnak, 15 perces időkeretben. MOLNÁR ALBERT pé nzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ismert előzmények után én azt gondoltam, hogy még a megegyezés is realitása a mai vitanapnak. Hiszen ismerjük azt, hogy 1990. május 23án Antall József l eszögezte: “Erős, a magántulajdonon alapuló szociális piacgazdálkodás áll a kormány stratégiájának középpontjában.” Majd Boross Péter folytatta, 1994. március 30án azt mondta: “Egy biztos, ha polgári állapotokat kívánunk teremteni ebben az országban, akko r privatizálni kell.” Ezt folytatta Horn Gyula, aki mérföldkőnek tekinthető a privatizáció szempontjából. (A jegyzői székben dr. Vidoven Árpádot Szűcs Lajos váltja fel.) Számos munkahely létesült ebben az időszakban; felgyorsította a magánosítást, é s jelentős mértékben csökkentette az akkorra jelentősen felduzzadt államadósságot. A kör tovább folytatódott, hisz Orbán Viktor is hasonló módon vélekedett. Például 1999. május 27én a következőt mondta a Magyar Nemzetnek: “Az egészségügy legfontosabb fela datai között szerepel a családorvosi rendszer magánosítása és az ellátórendszer reformja, melynek keretében egyes kórházak privatizációjára is sor kerülhet.” Aztán 2000. január 13án, szintén Orbán Viktor, a rádió Reggeli krónika című műsorában: a miniszte relnök, mármint Orbán Viktor szerint “csak egy fejlesztési privatizációs programmal lehet segíteni azon, hogy ne kelljen a polgároknak évente 70 milliárd forinttal támogatniuk a veszteséges vasutat”. Ezeket azért mondtam el, mert amik ma itt elhangzottak, szöges ellentétei voltak az akkori megnyilatkozásoknak. Én ezeket nem is provokációként mondtam, hanem azt gondolom, akkori normális és okos gondolatok voltak, hiszen egy olyan egészségügyben, amely sem a betegnek, sem az orvosnak nem megfelelő, valóban te nni kell valamit. Ezen előzmények után én azt gondoltam, hogy nagyobb lesz az egyetértés. Az 1995. évi privatizációs törvény néhány oldalas melléklete ma tartalmazza azokat az állami vagyontárgyakat, felsorolja azokat, amelyekről ma itt szó volt - igazán n em nagy számú állami ingatlan, állami tulajdonú vállalat. Azt gondolom, hogy ezekben meg lehet egyezni. Sajnálom, hogy úgy zajlott le ez a vitanap, hogy nem volt meglepetés. Ezt azért mondtam, mert a vitanapok sajnos így szoktak
