Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1338 egészségügyi intézmények, mert biztonságunkat kockáztatjuk. Nem adhatók el azért sem, mert úgy döntöttek közel kétmillióan, akik a népszavazáson erre adták le voksukat. Nem adhatók el azért sem, mert átmeneti, látszatstabilitás, aktuális minimális előnyök után kártyavárként omlanak össze az ilyen rendszerek. Hogy ez így van, ezt két példával is lehet igazolni. Az egyik a kiskunhalasi, a másik a székesfehérvári laboratórium. A székesfehérvári labor atórium ma már nem látja el feladatát, az önkormányzat visszavenné, de nem tudja visszavenni, mert az a több tíz millió forint, amit egyszeri juttatásként megkaptak, nem áll rendelkezésre. Hogy hol van ez a pénz, nem látjuk egészen világosan. Azt gondolom, hogy ma már az önök számára is tisztán látható, hogy csak akkor lehet jó egészségügyet ellátni, mert ez a stabilitásunkat biztosítja, a jövőnket biztosítja, a biztonságunkat adja, hogyha az állami és önkormányzati közfeladatoknak megvan a vag yoneleme. Ezt a vagyonelemet nem lehet elherdálni. Át lehet alakítani többlépcsős rendszerré, és lesz egy szegényellátás, és lesz egy luxusellátás. A luxusellátás az, amihez hozzáférnek mindazok, akiknek sok a pénzük, ilyenből pedig kevés van. Azt hiszem, a végén egyet kellene világosan látni: kétharmados törvényt kell alkotni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy világos legyen, hogy mi maradjon köztulajdonban, és ezt a vagyonleltárt felvesszük, listázzuk, és csak kétharmaddal tudjuk módosítani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, SZDSZ. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Képviselőtársaim! A vita eddigi folyamán többször ker ült szóba a MÁV esetleges privatizációja, illetve azon állami cégek privatizálási akciója, amelyek külföldön állami cégek, itthon viszont magántulajdonosként fektettek be nálunk, és a kettő között látszólag ellentmondás van. Erre szeretnék reflektálni. Elő ször is a MÁV: mindannyian szemtanúi vagyunk az utóbbi években a MÁV vesszőfutásának, amelyik itt a szemünk előtt zabálja fel magát, hihetetlen költségvetési támogatásokat emészt fel, a saját vagyonát feléli, miközben a szolgáltatásai nem javulnak. Nem túl régen a 240 milliárdos saját tőkéjét 80ra kellett leszállítani, ki tudja, hogy ez a maradék 80 elége még vajon egy évig, esetleg másfél évig. Ez így nem mehet tovább. Azért sem mehet tovább, mert mindannyian tudjuk, hogy az Európai Uniótól időleges ment esítést, úgynevezett derogációt kaptunk, de 2007től kötelező lesz a liberalizáció Magyarországon is a vasút vonatkozásában. Ha a 2007es liberalizációt a MÁV mostani helyzetével fogjuk elérni, akkor az nem jelenthet mást, mint a magyar vasút összeomlását. Nekünk pedig elsősorban nem a MÁVot, hanem a magyar vasutak működőképességét kell biztosítani, és ez azt jelenti bizony, hogy a MÁV tevékenységének egyes részeit fokozatosan, egymás után privatizálni tanácsos. A pályavasúti szolgáltatás maradhatna állami tulajdonban, azonban az áruszállítást a lehető leggyorsabban, majd ezt követően, bizonyos idő elteltével a személyszállítást is privatizálni lehet, pontosan azért, hogy a magyar vasúti szolgáltatás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő letelté t.) talpon maradhasson, és minőségileg jobb eredményt érhessen el. A másik felvetett kérdésre egy következő kétpercesben térnék ki. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Két percre megadom a szót Dióssy Gábor államtitkár úr nak. DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár :
