Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1334 demokráciában, amelyeket sorsuk megkímélt a szocialista uralomtól, annak ellenére, hogy a 80as évektől ezekben az ors zágokban is erős privatizációs hullám indult el. Továbbra is célnak tekintjük, hogy a privatizációból minél inkább vegye ki a részét a magyar polgárság, akinek tulajdonszerzését a mindenkori kormánynak támogatnia és segítenie kell. A Magyar Demokrata Fórum ’89ben programjára tűzte az állam kivonulását a versenyszférából; az Antallkormány a vállalkozói vagyon 35 százalékának privatizálását tűzte ki feladatul. Ezt akkor minden politikai tényező támogatta, az akkori ellenzéki pártok közül az SZDSZ és a Fides z a gyorsabb privatizáció híve volt. Az állam vállalkozói vagyonának becsült értéke 1990ben 2000 milliárd forint körül volt, és ezzel szemben mintegy 100150 milliárd forintra volt tehető az a tőke, amely a potenciális hazai befektetőknek ilyen célokra re ndelkezésére állt. A cél az volt, hogy piaci körülmények között a hazai befektetők is részt vehessenek a versenyben, amihez idehaza mindenki számára rendelkezésre álló kedvezményes technikákat alakított ki az Antallkormány, az Ehitel, az MRP, a kárpótlás i jegy és más intézkedések szolgálták ezt. Sajnos, ennek ellenére - és ebben igaza van Pokorni elnök úrnak - alacsony a magyar tulajdoni arány, 3537 százalékra tehető csupán. A privatizációra szükség van, mert a rosszul működő állami vállalatok vesztesége it évente több tíz milliárd forinttal finanszírozzák az adófizetők; a privatizáció a populista politizálás kedvenc és hálás területe; bizonyára előfordultak és előfordulnak vitatható esetek a privatizációban, de korántsem annyi, mint ahány pró és kontra tá madás történt. Az elmúlt tíz esztendőben számos vizsgálat, feljelentés történt ezekben az ügyekben, de tényleges törvénysértést csak igen kis számban sikerült feltárni. Kétségtelen tény azonban, hogy a politikai elit egy része az elmúlt évtizedben jelentős en meggazdagodott, ami - főként a közvélemény egy jelentős részének elutasítása miatt - felveti az erkölcsi kérdéseket. Az MDF a spontán privatizáció időszakát a magyar történelem egyik legerkölcstelenebb korszakának tartja, még akkor is, ha az akkori tran zakciók döntő többsége az akkor hatályos törvényeknek megfelelően zajlott, ugyanakkor utólag erkölcsileg és politikailag is különbséget kell tenni azon privatizátorok között, akik pusztán harácsoltak, és azok között, akik értéket teremtettek; téves az az á llítás, hogy a privatizáció egyenlő a korrupcióval, és elutasítja azt a politikai érvelést, amely erre a téveszmére hivatkozva veti el a privatizációt. A maradék nemzeti vagyon kezelése és értékesítése átfogó nemzeti stratégiát igényel, amelynek egyetlen c élja van: a magyar gazdaság és a magyar polgárok szolgálata. (10.50) Néhány szó a jelenlegi kormány szerintünk hibás céljairól. A Magyar Demokrata Fórum elutasítja az állami vagyon értelmetlen felélését, a bevételeknek a kormány folyó költségeire történő f elhasználását. 2002 óta a privatizációs bevételek döntő többsége nem fejlesztési célokat szolgál, hanem a költségvetés hiányait, lyukait próbálja betömni. Ez nem más, mint az állami vagyon esztelen elherdálása, amellyel természetesen nem lehet egyetérteni. Pokorni elnök úr egy anyagot adott át, amely a nemzeti vagyonszerződést tartalmazza, és amely nyilván megfontolandó, megtárgyalandó kérdés. De megjegyzem: a törvény ma is meghatározza azoknak az állami vállalatoknak a körét, amelyeket állami tulajdonban k ell tartani. Ezek száma 1992ben, az Antallkormány idején még több mint 200 volt, 1996ban ez 180ra csökkent, 2001ben 75 volt ezen vállalatok száma, 2002ben már csak körülbelül 40 vállalat tartozik az el nem adandók közé, a tartósan állami tulajdonban maradó állami vállalatok száma tehát csak ennyi. Mindenképpen meg kell határozni, mi legyen ennek a maradék nemzeti vagyonnak a sorsa, hiszen nem teheti meg az állam, hogy olyan lehetőségekről lemond, amelyek később nagyon sokba kerülnek, ha vissza akarja szerezni, vagy ha olyan szolgáltatásokat olyan színvonalon és olyan áron akar nyújtani, amely elfogadható. A közszolgáltatás jelentős része valóban idetartozik. Nem szabad és nem lehet privatizálni olyan vállalatokat, illetve olyan piacokat, ahol nem alaku lhat ki piaci verseny, hiszen a szolgáltatás jellegéből adódóan monopolisztikus helyzet adódott
