Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - KOVÁCS TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1324 árakat ki határo zná meg, és miből fizetnék? Ne adj’ isten, az adófizetők pénzéből? És ha már így történt, akkor az adófizetők miért járnának ezzel az akcióval jól? Tehát örülnénk annak, ha a mai napon ezekre a kérdésekre vagy az elnök úrtól, vagy az ellenzéki képviselőktő l válaszokat kapnánk. Mindenesetre le kívánjuk szögezni azt, hogy Magyarországon alapvető értéknek tartjuk a jogbiztonságot; ha valaki ezt kijelentéseivel megkérdőjelezi, akkor kárt okoz a magyar gazdaságnak, elbizonytalanítja a befektetőket, és az ilyen f ajta handabandázás kétségbe vonja a magyar politika megbízhatóságát. A továbbiakban szeretnénk egyértelművé tenni - és nem az ellenzék véleményével foglalkozni - a mi álláspontunkat a privatizáció kérdésében, de úgy gondolom, célszerű egy rövid visszatekin tést tenni a privatizáció elmúlt 15 évére. Megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás időszakában egyik politikai erő sem gondolta úgy, hogy a többségi állami tulajdon fenntartásával lehet a hatékony piacgazdaságot megteremteni Magyarországon, mindenki egyeté rtett a privatizáció szükségességével. Természetesen a technikák tekintetében voltak ellenvélemények, de mondhatjuk azt, hogy abban az időszakban a privatizáció egyik élharcosa az akkori Fidesz volt. Ezt a véleményüket többször hangsúlyozták, bár már egy a kkori vezető tisztségviselője a privatizációs szervezetnek azt a véleményét fejtette ki, hogy talán akkor is az volt a legnagyobb bajuk a privatizációval, hogy nem ők csinálták. Meg kell jegyezni, hogy az első koherens jogszabály, amely átláthatóvá és törv ényessé tette az egész privatizáció folyamatát, 1995ben, a Hornkormány idején született. Ennek a törvényjavaslatnak a melléklete szabályozza a tartósan állami tulajdonban maradó társaságok körét, és ez a jogszabály a mai napig nem változott meg alapvetőe n, sőt azt kell mondjam, hogy ennek a kormánynak az időszakában bővült ki az a lista, amely a tartósan állami tulajdonban maradó társaságok körét rögzíti. Az elmúlt hetekben itt is volt jó néhány csúsztatás az ellenzéki pártok részéről, úgy állítva be a do lgot, mintha az állami tulajdon 90 százalékát privatizálták volna. Az állam vállalkozói vagyonát kezeli az ÁPV Rt., az egyéb tulajdoni körbe tartozó állami tulajdonú ingatlanok a KVInél, illetve a Kincstárnál vannak; a vállalkozói vagyonkör mintegy 10 szá zaléka az állami vagyonnak, így aztán enyhén szólva csúsztatás az, hogy az állami vagyon 90 százalékát már privatizálták. Egyébként pedig az az ellenzéki párt, amelyik most a leginkább kritizálja a privatizációt mint gyakorlatot, amikor ők kormányon voltak , mintegy 113 állami társaságot privatizáltak. (Dr. Papcsák Ferenc: Csúsztatás!) Ez megint csak azt a gondolatot hozza elő, hogy csak akkor van baj a privatizációval, ha nem önök csinálják. Mi nem kérdőjelezzük meg azt, hogy ezen társaságok privatizációjár a ne lett volna szükség, de akkor most ne álljanak elő azzal, hogy a privatizáció elítélendő dolog. Ha pedig az állami tulajdonú társaságok pártján vannak, akkor az előző kormányzati ciklusban meg kellett volna mutatniuk, hogy az ebbe a körbe tartozó társa ságok vagyongazdálkodását hogyan kellett volna csinálni. Ezt sem sikerült megmutatniuk, ugyanis '98ban még az ebbe a körbe tartozó társaságok eredménye mintegy 34 milliárd forint volt, és mire a ciklus végére értünk, akkor már nemhogy nyereséget nem, hane m 72 milliárd forintos veszteséget produkáltak ezek a társaságok, tehát ez sem sikerült igazán jól az előző kormányzati ciklusban. Tagadhatatlan, hogy a privatizációhoz soksok embernek kellemetlen emléke fűződik, mert hiszen a munkahelyének elvesztésével járt az, hogy a hatékonyság növelése érdekében ezek a vállalatok jelentősen átalakultak. Ugyanakkor nem kellene azt a hamis illúziót kelteni, hogy ha ezek a társaságok továbbra is állami tulajdonban maradtak volna, akkor hosszú távon finanszírozható lett v olna az adófizetők pénzéből az a veszteség, amit ezek az állami vállalatok annak idején produkáltak. (10.00) Ugyanakkor, ha őszinték vagyunk saját magunkhoz, akkor a privatizációnak vannak sikertörténetei. Beszélhetnénke arról, hogy ma már az OTP, a MOL, a Matáv nemzetközi társaságokká váltak, hogyha nem privatizáltuk volna őket, vagy megkérdezhetjük azt, hogy amikor
