Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 12 (244. szám) - Jelentés a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság 2004. évi tevékenységéről; az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Távirati Iroda Rt. 2004. évi gazdálkodásának ellenőrzéséről, valamint a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság 2004. évi tevékenység... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
123 környezettel, a marketinggel és az é rtékesítéssel vagy a vezetés lehangoló szakmai munkájával kívánok foglalkozni. A Magyar Demokrata Fórum egyetért a bizottsági javaslattal, képviselőink tehát a beszámoló elfogadását támogatni fogják. Miért? Ennek két oka van. Az egyik az, hogy nem tehetünk másként. Nem tehetünk másként, de nem technikai értelemben, hiszen természetesen szavazhatnánk nemmel vagy a beszámolót tartózkodással is elutasíthatnánk. Ettől azonban az MTI közel százmilliós hiánya még hiány maradna, szolgáltatásainak a minőségén semmi vel sem javítanánk, egyre fokozódó piaci versenyképtelenségén nem segítenénk, és nem tűnnének el az ÁSZ által föltárt súlyos visszásságok sem. Elmarasztaló véleményünket tehát az elutasítással is kifejezhetnénk, ez azonban nem volna tisztességes. És ez a m ásik ok, amiért a beszámoló elfogadását támogatnunk kell. Az elutasítás ugyanis az MDF szerint nem volna tisztességes sem erkölcsi, sem politikai értelemben - legfeljebb jogi és parlamentáris szempontból volna csak szabályos - arra, hogy mind nagyobb bajok vannak a nemzeti hírügynökséggel, főként ellenzékből egy jól megindokolt nemmel is fölhívhatnánk a figyelmet. Az MDF azonban úgy látja, hogy az elutasítás - mint mondtam - erkölcsileg semmivel sem indokolható. Miért? Mert az MTI Rt. tulajdonosa nem más, m int az Országgyűlés. Az MTI részvénytársasági közgyűlési jogait az Országgyűlés gyakorolja. És ha az Állami Számvevőszék már többször is rámutatott arra, hogy először is a parlamentnek, másodszor a tulajdonosi tanácsadó testületnek, harmadszor a felügyelőb izottságnak, negyedszer pedig az MTI elnökének nem Bermudaháromszögében, hanem tragikus négyszögében eltűnik a felelősség, ha évek során többszörösen bebizonyosodott, hogy ez a megoldás egyszerűen működésképtelen, mert konstrukcióhibás, ahogy az ÁSZ mondj a, a speciális tulajdonosi megoldás célszerűtlen, ha nő a veszteség, fogyatkozik a vagyon és csökken a szolgáltatás színvonala, akkor már évekkel ezelőtt módosítanunk kellett volna a hírügynökségi törvényt, mégpedig az első szóra. Mi azonban nem tettük meg . Ha pedig az Országgyűlés nem tette meg, nincs erkölcsi alapja az elutasításnak sem. Nincs alapunk sem arra, hogy ezt a mulasztást az MTIre hárítsuk át, de arra sincs okunk, hogy minden egyes föltárt, a rossz törvénnyel takarózó gazdálkodási és vezetési visszásságot szó nélkül tudomásul vegyünk. Tisztelt Ház! Ahogyan a '96. évi LXXVII. törvény és az alapító okirat az akkori politikai érdekek és játszmák függvényében nyerte el törvényi formáját, ugyanúgy az elmúlt évek során az időhiány és a nagy munkatehe r miatt, de nyilván nem minden politikai megfontolás nélkül nem jutott el a parlament odáig, hogy ez ügyben a maga nem botrányoktól hangos, mégis lassan végzetessé váló mulasztását orvosolja. (21.30) Most sem fogjuk orvosolni. Nem, mert a folyamatos politi kai kampányok állóháborúja közepette egyik kampányból esünk a másikba. Az tehát bizonyos, hogy ebben a ciklusban érdemben már nem látunk hozzá; vagy ha hozzálátunk, mert az indoklás azt is kimondja - mármint a bizottságé , hogy megkezdődött a jogi szabály ozás és a kívánatos módosítás szakértői áttekintése - olyannyira meg, hogy a jövő héten elkezdődnek már az érdemi négypárti egyeztetések is , nos, úgy látjuk, hogy a törvényt már csak az új parlament fogja módosítani. Pedig már rég nem arról van szó, amit az MTIvel kapcsolatban, de az országgyűlési biztosok beszámolóinak tárgyalásakor is néha olyan bensőséges melegséggel szoktunk emlegetni, hogy tudniillik ők a Magyar Országgyűlés saját intézményei, ezért különös, ha tetszik, alapítói, tulajdonosi gonddal kell kezelnünk őket. Hogy a Magyar Országgyűlés a nemzeti hírügynökség ügyében milyen alapítói gonddal volt képes kezelni az MTI problémáit, azt az előttünk álló helyzet mutatja. Bár ez a gond - mármint a gondosság - elvileg ma is áll, most mégis inkább a rról van szó, hogy a nemzeti hírügynökség mindegy, hogy milyen okokból fakadó leromlása következtében, de a köztájékoztatás információs perspektívája nem tágul, hanem szűkül. Arról van szó, hogy például az országban az Axel Springerlapok csak csökkentett MTIkiadásra fizetnek elő. Hogy a magas ár vagy
