Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 5 (252. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1076 megállapodást afelé mozdítsuk, hogy az emberek többsége kevesebb adót fizessen. Meggyőződésünk: versenyképességünk feltétele és mindannyiunk érdeke a lehető legegyszerűbb és így a mainál áttekinthetőbb adórendszer, amely végső soron mi nimálisra csökkenti az adókerülést, a jövedelmek eltitkolását. Úgy véljük, mindehhez további adócsökkentés szükséges. Ha megnézzük a velünk versenyző volt szocialista országokat, azt látjuk, hogy többségük ilyen szellemben lépett radikálisan. Azok az európ ai jóléti államok vagy azoknak többsége viszont, amelyek a magas adókkal akarják fenntartani a pazarlóan működő állami szolgáltatásokat, egyre nagyobb bajba kerülnek, miközben az alacsonyabb adókat kivető államok gazdasága - és itt elég talán a brit példár a utalni - sikeresen fejlődik. Az adócsökkentés természetesen nincs ingyen. Vagyis nem lehet úgy adót csökkenteni, hogy közben nem nyúlunk semmilyen kiadáshoz. Ha úgy csökkentjük az adókat, hogy közben a kiadások változatlanok, csak a költségvetési hiányt növeljük. Az államnak kevesebbet kell költenie, hogy több pénz maradhasson az embereknél. És szerintünk lehetne az államnak kevesebbet költenie. Csak három területet hadd említsek, ahol lehetőséget látunk az adóforintok eltékozlásának visszaszorítására. Az első a bürokrácia: az állam, ideértve az önkormányzati rendszert, a központi államigazgatást és a közigazgatást, ma túl sok emberrel, kevéssé hatékonyan dolgozik. Ezt meg kell változtatni. A második, mint az ismert a jelen lévő képviselők előtt, véleményü nk szerint az egészségügy átalakítása magántőke bevonásával. Az egészségügyre az adófizetők pénzéből rengeteg pénzt költünk, miközben mindenhol pénzhiányra panaszkodnak - jogosan. A magántőke bevonása racionalizálhatna sok területet, és a közkiadások szemp ontjából részben tehermentesítené az egészségügyet. Az egymással versengő biztosítók rendszere pedig, túl a költségcsökkentő hatásokon megszüntetné a megrendelő, a beteg kiszolgáltatottságát. A harmadik terület az állami vállalatok területe. Az állami váll alatok, és erre a legjobb példa a MÁV, óriási pénzeket visznek el, miközben gyakran minősíthetetlen színvonalú szolgáltatást nyújtanak. Nem a nemzeti vagyon elherdálását, hanem ellenkezőleg, hatékony használatát jelentené, ha a tömegközlekedésben, vasúti f uvarozásban is szerepet kaphatna a magántőke. Összegzésként azt mondhatom, nem vagyunk természetesen teljesen elégedettek a mostani adótörvényekkel. Az adótörvények kompromisszumot jelentenek, de az ország mai érdekeit szolgálják, ráadá sul olyan adótábla mellett, ami megegyezik a liberálisok választási programjával. Ezért az SZDSZ támogatja a benyújtott adótörvényjavaslatot. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársai m! Megadom a szót Herényi Károlynak, aki a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. Önt illeti a szószék. HERÉNYI KÁROLY , az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtár saim! A legfontosabb törvények egyikének tárgyalásához értünk. Minden esztendőben eljön az igazság pillanata. Illetve két pillanata van az igazságnak, az egyik az adótörvények, a másik a költségvetési törvény beterjesztésének ideje. Az előbb Pető Iván képv iselő úr azt mondta, hogy a konzervatívoknak nincs gazdaságpolitikájuk, nincs adópolitikájuk, csak a kritika hangját hallatják, csak így hajlandóak megszólalni. Én egy kicsit másképp látom az előző három esztendőt és a mostanit, a negyediket is. A magát li berálisnak és szocialistának nevező kormány 2002ben azzal az óriási hibával, hogy megpróbálta megalapozatlan választási ígéreteit betartani, olyan helyzetbe sodorta önmagát, a költségvetést és az országot, amelyből azóta nem tud kilábalni. Minden esztendő ben várjuk az adótörvények beterjesztésének idejét, a költségvetés beterjesztésének idejét, hogy vajon az előző esztendőhöz képest vagy azt meghaladva képes lesze a pénzügyi államháztartási folyamatokon végre úrrá lenni a kormány, vagy nem lesz képes úrrá lenni. A mostani törvény, ami előttünk fekszik, azt mutatja, hogy nemhogy nem lesz képes úrrá lenni, hanem hibát hibára halmoz.
