Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 5 (252. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KATONA BÉLA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1065 minden parlamenti párt egyetért. Mert ez nagy biztonságot adhat a külső szereplők számára, ha az t látják, hogy: jé, van ennek a programnak olyan eleme, amelyben érdekes módon kivételesen, egyszer az életben ebben a parlamentben a Fidesz meg az MSZP, az MDF meg az SZDSZ is egyetért. És fontos abból a szempontból is, hogy így látszik az az elem, hogy e zalatt az öt év alatt, ha ezt a fajta adórendszert vezetjük be és visszük végig, akkor körülbelül ezermilliárd forinttal többet tudunk a vállalkozóknál és az állampolgároknál hagyni, méghozzá nagyjából felefele arányban. (Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya , az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A különböző adónemekről képviselőtársaim részletesen fognak beszélni, ezért most csak néhány elemet emelnék ki ezek közül. Az egyik legfontosabb, amit már tulajdonképpen elfogadtunk, az áfa felső kulcsának 25ről 20 százalékosra való csökkentése. Ez a legfontosabb, azért, mert tényleg a legmagasabb volt Európában; nagyon fontos azért, mert ez az összes fogyasztásnak az 54 százalékát érinti; és nagyon fontos azért, mert ez az az adónemcsökkentés, amely mindenkire egyf ormán vonatkozik: azokra is, akik bérbőlfizetésből élnek, a nyugdíjasokra és a gyesen lévő kismamákra is, mindenkire, hiszen a fogyasztáson keresztül mindenki élvezni fogja ennek az előnyeit. És azt hiszem, fontos volt, hogy kiemeltük a csomagból az áfát, hogy az üzemanyagok miatt ezt már korábban elfogadtuk. Fontos az, amit talán Bóka képviselő úr mint bizottsági előadó említett, az arányosítás megszűnése, az, hogy 2006 januárjától kezdve azt a sokat vitatott és talán rosszul is meghozott rendelkezést, am ely azt mondta, hogy sem a vállalkozók, sem az önkormányzatok nem igényelték vissza az állami támogatás után visszajáró áfát, megszüntettük. Én azt gondolom, az is jó, hogyha egy kormány, egy parlament azt is be tudja látni, hogy hibázott valamiben, és egy jobb rendszert alkot, mint amit korábban megtett. (Tállai András: A többség hibázott, a szocialista többség! Mi nem szavaztuk meg!) Fontos beszélni a személyi jövedelemadóról is. Látszólag nem nagyok a módosítások ennél az adónál, hiszen csak a felső kulc s csökken 38ról 36 százalékra. Én már sokkal jelentősebbnek tartom nem feltétlenül az ez évi növelését a sávhatárnak - az 1 millió 500ról 1 millió 550 ezerre való növelés még nem nagy , az ötéves növelést, amikor ez 3 millió forintig növekszik, az egy n agyon fontos lépéssorozatot jelent. Azt gondolom, az, hogy 2010re az átlagkereset bőven benne lesz a 18 százalékos adósávban, mindenkinek nagyon fontos cél, és azt hiszem, ez talán egy olyan elem lehet, amit közösen el lehet fogadni ebben a parlamentben. Nem vitatom azt sem, hogy nagy vita volt a személyi jövedelemadójavaslat kialakításánál, hiszen egész szélsőséges javaslatok voltak, az egykulcsos adó bevezetésétől kezdve sok minden variáció az asztalra került. Mi úgy gondoltuk, hogy egy olyan országban, ahol a legkisebb és a legnagyobb bérek közötti különbség ezerszeres, ott szó sem lehet arról, hogy egykulcsos adó kerüljön bevezetésre, sőt mi szocialisták őszintén szólva úgy gondoltuk, hogy a magas keresetűeknél, mondjuk, havi 1 millió forint fölött, a társadalmi igazságosság kedvéért érdemes lenne egy még magasabb, mondjuk, 4048 százalék közötti adósávot bevezetni. (11.20) De koalícióban kormányzunk, és a beterjesztett javaslatnak nyilvánvalóan a koalíció megegyezését kell bírnia. Miután az áfánál - en nek elhagyása érdekében - meg tudtunk egyezni a csökkentésben, ezért nem terjesztettük be ezt a javaslatot, és nem terjesztjük be módosító javaslatként sem. Lehet, hogy kicsinek tűnik ez a személyi jövedelemadóváltozás, de azért nézzük meg, hogy honnan in dultunk el. 2002ben, biztos emlékszik rá mindenki, aki ott ül, úgy nézett ki, hogy 203040 százalékos adósávok voltak. 600 ezer forinttól már 30 százalékos adót kellett fizetni, és 1 millió 200 ezertől 40 százalékot. Ez azt jelentette, hogy 2002ben az á tlagkeresetből már 270 ezer forint beleesett a legmagasabb 40 százalékos sávba; és ebben az időszakban az átlagkeresetnek minden 100 forintjából 25,8 forintot kellett befizetni adóba. 2006ban, ebben az új variációban az
