Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz):
1022 Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves szocialista Képviselőtársaim! Úgy látszik, szemléletbeli különbség van közöttünk, holott abban mindegyikünk egyetért, hogy a tulajdoni formák, hála istennek, ma Magyarországon már egyenlők, egyformák. Nekem az volt a reménységem a vagyonátvételi bizottságban ’90ben, amiről szóltam a felszólalásomban, hogy egy kerületben például kétfajta tulajdon lesz: lesz a m agántulajdon és lesz az önkormányzati tulajdon. Semmilyen másfajta tulajdonnak nem örülök, ami az adott területen még megtalálható. Ha az önkormányzati lakásvagyon messze 10 százalék alá szorult, mert körülbelül, ha mindent összevetünk, összeadunk, akkor o lyan 7 százalék körül van, akkor a jogi szabályozásnak nem az önkormányzati vagyontárgyra kell irányulnia, az a speciális; az általános, a 93 százalék a magántulajdon. És ez a jogszabály nem azt veszi figyelembe. Tisztelt Képviselő Asszony! Ha úgy lenne, a hogy ön mondaná, akkor mit keresnek itt ilyen szabályok ebben az előterjesztésben, hogy az állami szervekre vonatkozó külön rendelkezések? Meg miért kell, hogy még mindig visszaköszönjön az, hogy a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokra vonatkozó külön rendelkezések? Miért tartjuk fönn ezeket a speciális szabályokat? Miért nem törekszünk arra, hogy ezt a tulajdoni formát, aminek a tárgya a lakás és a helyiség, amit általában ingatlannak szoktunk nevezni, az egységes jogi szabályozást kapjon? Én ez t kérem számon a közös gondolkodástól és a céltól, és azt mondom, hogy ez a jogi szabályozás nem ennek a célnak az elérése irányába hat, hanem minket visszamadzagol, lebéklyóz annál a régi rendszerbeli gondolkodásnál, amit örököltünk a rendszerváltás előtt i lakásszektorból. Ezt kellene fölszámolni, és erre lennének megoldások. Ez a jogszabály erre elégtelen. Köszönöm szépen. (17.40) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Szintén kétperces hozzászólásra következik Devánszkiné dr. Molnár Katalin képviselő asszony, MSZP. DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP) : Köszönöm szépen. Valóban szemléletbéli különbségek vannak, úgy látszik, de szerintem fel tudjuk mi ezt oldani. Az, hogy van az állami szervekre vonatkozó külön szabály, egyszerűen csak abból adódik, hogy van állami tu lajdonban bérlakás, és van állami tulajdonban nem lakás céljára szolgáló helyiség. Bár törekedtek az állami szervek arra, hogy mindent elidegenítsenek, amit csak lehet lakás vonatkozásában is, de lássuk be, hogy időnként ezen a célon túl is lőttek, hiszen például a rendőrségnek és a honvédségnek nem maradt annyi szolgálati lakása, hogy meg tudja oldani a feladatait. De ez csak egy zárójeles megjegyzés volt. Ezekre továbbra is az állami szervekre vonatkozó szabályok érvényesek, tehát ezért a lakástörvénynek igenis gondolnia kell arra, hogy azt mondja, hogy ahol önkormányzati rendelet szabályozhat, ott a miniszter szabályozhat vagy a kormány szabályozhat. Ahol önkormányzati rendeletben kell valamit rendezni, ott a miniszternek kell valamit rendezni. Ez így tel jesen egyértelmű dolog. A másik ügy. A magántulajdonban lévő lakások bérbeadása ma egy nagyon érdekes, különleges módon történik. Általában szabálytalanul, nem írásba foglalt szerződéssel, nem adóalanyként, nem bejelentve az adóhatóságnak; itt még az áfa é s egyéb fizetnivalókról is kellene szólnom, de nem szólok. Manapság a magántulajdonos úgy adja bérbe a lakását, hogy annak nincsen semmiféle kontrollja. Persze, ha jön a vita, akkor jön a bíróság. Folytatni fogom, mert ez egy fontos kérdés. Köszönöm szépen . ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kosztolányi Dénes képviselő úrnak, Fidesz. DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz) :
