Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP):
1020 alkossanak. Ezért erről ne is beszéljünk, hogy a helyiségbér és a lakásbér azonos kategóriájú, kedves Kosztolányi képviselő úr. Nem lehet, mert ma még olyan helyzetben vagyunk, hogy a lakások bérleti díját kénytelenek vagyunk re ndeletben szabályozni, mert különböző kategóriába sorolható bérlők vannak - szociálisan rászorulók, nem szociálisan rászoruló, de viszonylag kevesebb jövedelemből élők és olyanok, akik szabadon is tudnak bérleti díjat fizetni , tehát ezért el kell mondanu nk az önkormányzatoknak, akár törvényi szabályozással, hogy tessék helyi rendeletbe iktatni azt, hogy milyen lakbért alkalmaz, és ettől eltérni nem lehet a szerződésben. Ez egy fontos garanciális elem az önkormányzati bérlakásban lakók számára. Ezt olyan f ontosnak tartom, hogy talán még egy picit kevésnek is tűnik az a szabályozás, amely a mostani rendeletben megjelenik. Beszéljünk egy másik elemről, amelyről feltétlenül szólni kell, ez pedig az, hogy az önkormányzat hogyan gazdálkodhat a legjobban a bérlak ásállományával, azzal a bérlakásállományával, amelyről az előbb már említettem, a maradékelv alapján maradt nála. Akkor gazdálkodhat jól, ha tudja, hogy minden lakásban olyan bérlő lakik, aki arra - bocsánat a kifejezésért, hogy ezt használom - érdemes. Az érdemeset nem azért mondom, mert szociálisan rászorult, hanem azért mondom, mert azt a lakást fenntartja, megbecsüli, fizeti a lakbérét, fizeti a rezsijét, nem tekinti lakásmaffiatárgynak, nem akarja eladni, nem akarja más módon és jogszabályellenesen has znosítani. Ezeket az ügyeket nagyon fontos kérdésnek tartom. Azért támogatom ezt a lakástörvénymódosítást, mert ebben a törvénymódosításban ezekre az ügyekre jól válaszolhat az önkormányzat, ha jól alkotja meg a helyi rendeletét. Ez a lakástörvénymódosít ás, utalva éppen a lakásmaffiaalbizottság javaslataira, azt mondja, ha ilyent tapasztalsz, akkor alkoss rendeletet, és abban ezt meg ezt szabályozd. Mi kértük - tisztelettel emlékeztetem a kedves képviselőtársaimat , a mi jelentésünkben benne volt, hogy a lakástörvény adjon eligazítást a helyi önkormányzatoknak a helyi rendeletek megalkotására vonatkozóan. (17.30) Íme, megtesszük, hát akkor viszont fogadjuk is el! Nem hatóság, és még egy fontos dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. Nem hatóság, nem fog soha hatósági feladatokat ellátni az önkormányzat, nem dolga, nem feladata, ne is tegye. Viszont vannak olyan önkormányzatok, és szeretném jelezni, hogy elég sok ilyen önkormányzat van, amelyek szeretnének élni azzal a lehetőséggel, hogy rangsorolják valamilyen módon a náluk jelentkező lakásra várókat. Ez a névjegyzék, amiről most beszél a lakástörvénymódosítás, ez a névjegyzék nem lesz kötelezően megalkotandó. Az önkormányzat maga dönti el helyi rendeletben, hogy alkot ilyen szabályt vagy nem alkot i lyen szabályt, ha akar, akkor névjegyzéket vezet, ha nem akar, akkor nem vezet névjegyzéket. De nem tilalmazott, mert korábban úgy tűnt, mintha ez egy szentségtörés lenne - bocsánat a kifejezésért , ha valaki névjegyzéket vezet. Egyébként korábban nem vol t tilalmazva, csak senkinek nem jutott eszébe, hogy lehet. Most még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. A szociális bérlakásról vallott tévhiteink között van az, hogy a lakást kell támogatni. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem a lakást kell t ámogatni, hanem a benne lakó bérlőt. Ezek a szabályok, amelyeket most a törvényjavaslat beiktatni javasol, pontosan ezt szolgálják. Azt mondja, hogy ha szociális alapon adták bérbe a lakást, de egy év múlva a viszonyok úgy alakulnak, hogy már nem a szociál isan rászorultak közé sorolható az adott bérlő, akkor kvázi egy rangsorral feljebb - mondjuk, a költségelvűbe - lehet sorolni a bérlőt. Kérem szépen, végre eljutottunk odáig, hogy nem lesz olyan helyzet, hogyha egyszer valaki beköltözik egy önkormányzati b érlakásba, akkor mindig azt a támogatott lakbért fizeti, ha már közben egyébként esetlegesen három családi háza van egy adott térségen belül. Ismerünk ilyen példákat is, ne mondják azt, hogy nincsenek ilyen példák, vannak. Láttunk már olyan szociálisan bér be adott lakást, amelyből szinte kizuhannak a régiségek, a festmények és a nagy értékű műtárgyak, és mégis szociális bérlakásban lakik a bérlő. Hát nem igazságtalan ez a megoldás? Hát nem igazságosabb az, ha azt mondjuk, hogy tessék felülbírálni a szociáli s rászorultságot, és tessék újragondolni ezt a dolgot?
