Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1009 A külföldi műveleti területen lévők családjára vonatkozóan bővíti a szociális gondoskodás tartalmát, amikor rögzíti a családtámogató és életminőségjavító programok mellett a speciális családsegítő szolgálatok megvalósítását. A jogállási törvény jelenlegi szabálya kizárja a fegyelmi eljárás megindítását, illetve fegyelemsértés megállapítását abban az esetben, ha az állomány tagjának cselekménye vagy magatartása bűncselekménynek vagy szabálysértésnek minősül, holott a büntető, illetve a sz abálysértési eljárás és a fegyelmi eljárás különálló eljárások, amelyek lefolytatására a jelenlegi bírói gyakorlat szerint egyidejűleg, egymás mellett is lehetőség van. A gyakorlatban előfordulnak viszont olyan esetek, amikor az állomány tagja büntetőjogi felelősségét, illetve szabálysértését a sokszor elhúzódó procedúra során az illetékes hatóság nem állapítja meg; a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettsége vétkes megsértése miatt pedig - az elévülés miatt - a fegyelmi eljárásra jogosult már nem in díthat ellene fegyelmi eljárást. Ezáltal az állomány tagja által elkövetett fegyelemsértés szankció nélkül marad. Ezt az anomáliát kívánja korrigálni a jelenlegi módosítás, amely lehetővé teszi a két eljárás egymás melletti lehetőségét. Tisztelettel ajánlo m a frakcióknak, hogy támogassák, és fogadják el ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Simicskó Istvánnak, a Fideszképviselőcsopor t nevében felszólalni kívánó képviselőnek. DR. SIMICSKÓ ISTVÁN , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, nagyon sok szép mondatot hallhattunk az elmúlt percekben, különösen a minisz ter úrtól, de Göndör képviselőtársamtól is arról, hogy miért van szükség arra, hogy ezt a törvényt most módosítsuk. Elhangzott gyakorlatilag racionalizálásról szóló érvrendszer, pontosított szabályozás, az állomány tagjainak védelme, jogbiztonság; és az is elhangzott, hogy a hatásvizsgálat is elkészült a törvényjavaslat kapcsán. A közelmúltban a nagy katonabarát hírében álló Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr megtekintett egy katonai gyakorlatot, ahol nem szűkölködött az ígéretekben, komoly ígérethalmazt fo galmazott meg a katonák irányába. Igaz, hogy összekeverte a katonákat a közalkalmazottakkal, de végül is így, úgy hiszem, csak kizárásos alapon, de nagyjából következtetni tudunk arra, hogy a katonáknak szólt, nem a közalkalmazottaknak, amikor megfogalmazo tt bizonyos ígéreteket. Most itt van a kezünkben a katonák jogállásáról szóló törvény módosításának indítványa, ami véleményem szerint ékesen bizonyítja, hogy az ígérgetés ismét csak trükk, azaz üres szólam, hiszen a törvényjavaslat véleményünk szerint szá mos ponton kedvezőtlenebb helyzetet teremt a katonák javadalmazásában, életpályájuk alakításában, mint az korábban volt. A kormány, úgy tűnik, könnyű szívvel, laza kézmozdulatokkal kezeli a törvényeket; bár Göndör István arról beszélt, fontos, hogy a jogsz abályok változzanak, hiszen az élet maga is változik - valóban, amikor már alig van katona kicsiny hazánkban, akkor célszerű most egy törvénymódosítást is megalkotni. Én azt látom, végigszámoltuk, hogy ebben a ciklusban a kormány hányszor módosította már, vagy akarta módosítani a katonák jogállásáról szóló törvényt - most ez a 12. alkalom, amikor előttünk van. És akkor nem számoltam azt a módosítást, amelyet az Alkotmánybíróság határozata rendelt megtenni azért, mert egy korábbi törvénymódosítás alkalmával alkotmányellenes szakaszt is beiktattak a törvénybe. A jelenlegi módosításokkal meghozandó törvénynek sem jósolok hosszú életet, hiszen nem tükrözi vissza a hadsereg kívánatos fejlődési irányának feltételrendszerét. Ezzel szemben jól illeszkedik ahhoz a ko rmányzati gyakorlathoz, amelyik következetesen építi le, vetkőzteti gatyára a Magyar Honvédséget. Az elmúlt években több tucatnyi laktanyát és más katonai objektumot zártak
