Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - Megemlékezés Tóth Imre László (MDF) volt országgyűlési képviselő haláláról - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
531 A m ásodik kérdés az volt, hogy állami garanciát, hitel mögé teendő valamiféle egyéb struktúrát ajánljunk föl annak érdekében, hogy egyszerűbben hozzájussanak. Jelentem, nincs rá szükség. A különféle méretű cégek számára különféle hitelprogramokat dolgoztunk k i. Következő jó hírem: beindítottuk a mikrohitelezést. A mikrohitelezéssel kis családi vállalkozások ezrei, tízezrei juthatnak támogatáshoz. (Dr. Fónagy János: 1999től működik a mikrohitel!) És amikor önök azt mondják, hogy 1999ben indították el, arra én azt mondom, hogy az utóbbi években a mikrohitelprogram keretében vállalkozók azért nem jutottak támogatáshoz, mert a feltételei olyanok voltak, hogy nem tudták igénybe venni. Tehát önök azt mondták, hogy itt van a hitel, vegyétek igénybe, majd amikor megn ézték, akkor szegények azt látták, hogy ezt bizony nem nekik tervezték. Megváltoztattam, új feltételeket írtam ki, és elkezdtek jönni az igények, elkezdett emelkedni a családi vállalkozásokhoz kihelyezett hitelek összege. (Dr. Fónagy János: Ez nem politika , ez morális kérdés. Morális ellehetetlenítés!) Nézzük meg a harmadik kérdést, ami valóban fontos, hogy hogyan védjük a nemzeti piacot. Szerintem ezeken a kérdéseken érdemes nekünk itt közösen beszélgetni, hogy az Európai Unióban milyen eszközök állnak ren delkezésünkre, hogy magyar cégeket többletlehetőséghez juttathassunk. Az egyik ilyen lehetőség a kereskedelemfejlesztés eszköze, erre nekünk külön ügynökségünk van, ITDHnak hívják. Ők nyilvánvalóan elsősorban arra törekednek, hogy magyar termékek, magyar szolgáltatások jussanak külpiacokra. Önök néha persze ebben megosztottak, mert néha rosszallják azt, amikor külföldön magyar tőkés csoportok jelennek meg. Én azt mondom, hogy ezt a vitát folytassuk le, hogyha önöknek ezzel bajuk van. A környező országokban valóban ma nagyon sok nagy és kisebb magyar vállalkozás sikereket ér el. Ez a magyar vállalkozások európai uniós piacra juttatásának programja. A magyar piacrajuttatási program pedig az a beszállítói rendszer, azok a Klaszterrendszerek, amelyeken kormányo kon keresztül dolgoztunk, de most először látszanak az eredményei a kis- és középvállalkozói szektornál. Nagyon nehéz megmondani azt, hogy egészen pontosan hol van az a határ, ameddig védhetjük a saját piacunkat, de higgyék el, hogy önökkel és a magyar gaz daság képviselőivel nagyon szívesen együtt dolgoznék abban, hogy találjuk ezt ki, hiszen nekünk érdekünk, hogy erősítsük a magyar kis- és középvállalati szektort. Hogyha nem tennénk meg, akkor az időközben erősödő nyugateurópai kis- és középvállalkozások találnának piacot Magyarországon. De vegyük észre, hogy van közben egy hatalmas lehetőség Magyarország számára, hogy a magyar vállalkozások jelenjenek meg külső piacon, fejlesszük őket, segítsünk nekik, hogy meg tudjanak jelenni ezeken a nemcsak környező, hanem távolabbi piacokon is; mégpedig ezt próbáljuk meg úgy tenni, hogy közben fogjunk össze. Az elején elmulasztottam egy másik konkrét példával alátámasztani Áder frakcióvezető úr példáját, amikor különféle típusú családokról beszélt, és azt állította, h ogy én mintegy megsértettem volna néhány családtípust. Szerintem ne menjünk ebbe bele, hanem nézzük meg, hogy egy eddig két minimálbért kereső, háromgyerekes házaspár mennyi családi pótlékot kapott. Frakcióvezető úr, 23 400 forintot, sem szociális támogatá st nem kapott, sem pedig adókedvezményt. Nézzünk meg egy gazdag, háromgyerekes házaspárt, aki kapott még ezen felül 30 ezer forint adókedvezményt, vagyis 53 400 forintot. Tehát a szegénynek önök szerint 23 400 forint, a gazdagnak meg 53 400 forint… (Dr. Ád er János: A szegény kapott rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Nem tudom, miről beszélsz.) Frakcióvezető úr, ön, őszintén szólva kivel szolidáris? Az önök ideje alatt a lakásépítők szociálpolitikai támogatása négy évig nem emelkedett, egy kétgyermekes pá r 1,2 millió forintot kapott, ezt nem kell visszafizetni, most 2,4 millió forintot kap. Akkor hol van itt a csökkenés, hogy lehet nem elismerni azt, hogy az általam vázolt család több pénzt kap a Gyurcsánykormánytól, mint az Orbánkormánytól. (12.20)
