Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZŰCS LAJOS jegyző: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
492 egyetlen ponttal, de kevesen tudják, hogy a magyar gazdaság versenyképesebb, mint a görög, a lengyel, az olasz, a portugál, a szlovák vagy a spanyol gazdas ág. Ezt nem én mondom, hanem a World Competitiveness Yearbook utolsó jelentése. De nézzünk egy másik kimutatást: az Ernst and Young 672 vezető nemzetközi üzletembert kérdezett arról, hogy befektetéseiknek melyek a legkedvezőbb célországok. Kína volt az els ő helyen, Magyarország pedig a tizedik helyen. Ha az európai célországokat nézzük, akkor Magyarország az ötödik helyen van. Arra a kérdésre, hogy mely országot választanák új befektetés vagy tevékenységbővítés helyszínéül, akkor Magyarország már a negyedik helyezést kapta. Még néhány adat a versenyképességről: 15 év alatt 50 milliárd euró működő tőke áramlott az országba. A visegrádi országok közül ebben az évben már nemcsak fejenként számolva, hanem abszolút értelemben is a legtöbb működő tőke ide érkezik. Ismételten szeretném jelezni, nem portfólióbefektetésekről, hanem működő tőkéről beszélek, olyanról, amelyből gyárak lesznek, kutatóközpontok és munkahelyek teremtődnek. Tavaly több mint négyszer annyi tőke jött ide, mint a csodaországnak számító Szlovák iába. De több jött ide, mint Spanyolországba, Chilébe vagy Portugáliába. Csak amióta én miniszter lettem, hogy ne általánosságokban beszéljünk, a következő cégekkel kötöttünk szerződést: Sanyo, Nokia, Elcoteq, Jabil, Suzuki, IBM, SAP, Electrolux, Kingspan, Cisco Systems, Getronics, BorsodChem, Linde, Bridgestone, Asahi. (Sági József: Ezek mind itt voltak már.) Ebben a negyedévben, 2005 első negyedévében 1,1 milliárd euró értékű közvetlen külföldi tőkebefektetés valósult meg Magyarországon, ami 430 millióval haladja meg 2004 azonos időszakának adatait. Öt éve ez a legmagasabb érték. Elmondom, miért vagyunk versenyképesek; több oka is van ennek. A magyar gazdaság szabad, termelékenységünk és produktivitási mutatóink jók. Nálunk magasabbak a bérköltségek, mint például Szlovákiában, de egy egységnyi nemzeti össztermék előállításának költsége számottevően alacsonyabb. Az adórendszerünk kiállja a verseny próbáját, és ezen tovább javítunk. Munkaerőpiacunk, csakúgy, mint pénzpiacunk jól szabályozott és eközben rugalm as. Van jól képzett munkaerő, és javul, de a környező országokhoz képest máris egyedülállóan fejlett az infrastruktúra. Nézzük ezeket sorban! A magyar gazdaság szabad: Magyarországon 870 ezer vállalkozás működik, 99 százalékuk kis- és középvállalkozás. Jel entős részük az elmúlt tíz évben született egy olyan világban, amelyik már minden szempontból szabadabb volt, mint a megelőző korok. A magyar cégek a globalizáció világába, a szabad gazdaság világába születtek bele; fontos ez. Ha visszatekintünk az elmúlt 30 év adataira, látható, hogy erős összefüggés van a gazdasági szabadság és a gazdasági növekedés között. 1993 és 2002 között a gazdaságilag leginkább szabad országok, a felső ötödbe tartozó gazdaságok évente átlagosan 2,4 százalékkal növekedtek, míg a gaz daságilag legkevésbé szabad országok, az alsó ötödbe tartozók növekedési üteme nem éri el a fél százalékot sem. 2004ben 123 országot rangsoroltak aszerint, hogy mennyire szabad a gazdaságuk. Magyarország a 35. helyről lépett előre a 22. helyre, a felső öt ödbe. Erre az eredményre büszkék lehetünk. Következő állításom: termelékenységünk, produktivitási mutatóink jók. A gazdaság fejlődésének egyik legfontosabb mutatója a termelékenység; ebben jók vagyunk. Az egy foglalkoztatóra jutó GDPmutató több mint 5 szá zalékponttal magasabb, mint a cseh jelzőszám, és lényegesen magasabb, mint a lengyel és a szlovák termelékenységi színvonal. Elmondhatjuk, hogy ebben a mutatóban ’97 és 2000 között lényegében ugyanazon a szinten álltunk, mint Lengyelország vagy Csehország. Ma 5 százalékkal jobban teljesítünk, mint Csehország. És itt hadd hívjam föl a figyelmet egy konfliktusra. A konfliktus abból adódik, az, hogyha egy országban az árak alacsonyak, az elsősorban a befektetőknek jó, hiszen olcsóbban tudják megtermelni termék eiket, szolgáltatásaikat; nem sokáig, egészen addig csak, amíg tőlünk kicsit keletebbre néhány centtel nem válik olcsóbbá a termelés. Ez nem az az irány, amerre Magyarországnak haladnia kell. Magyarország számára az irány nem a
