Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 4 (242. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
459 három évvel korábban. Igen ám, csakhogy államtitkár úr bizonyára jól tudja - mint ahogy Katona Béla is , hogy amíg 2002 első negyedévéb en ezzel a 2,9es növekedéssel a csatlakozásra váró országok között az első három között voltunk, addig 2005 első negyedévében ugyanezzel a növekedéssel az utolsó három helyezett között vagyunk. Megváltozott a helyet. Megváltozott az a környezet, ami a mag yar gazdaságot körülveszi, és a magyar gazdaságpolitika nem reagált kellő időben és megfelelő módon ezekre a változásokra. Lemaradtunk az adóversenyben. Utaltam rá, hogy több mint 30, egészen pontosan 33 adóemelés történt az elmúlt három év alatt, és 6 új adót vezettek be, amely nyilván nem szolgálta a vállalatok versenyképességének javítását. Hiszen amikor egy ország versenyképességéről beszélünk, bár beszélhetünk az állami szektor versenyképességéről is, de alapvetően mégiscsak a cégek, a vállalatok, a vá llalkozások versenyképességéről kell beszélni. Ezt önök az adóemeléssel rontották az elmúlt három esztendőben. Másrészt azt a túlköltekezést, ami 2002ben elindult, a mai napig nem tudták lefékezni, megállítani, megfordítani. Itt van a kezemben az Eurostat idén tavaszi jelentése (Felmutatja.) , meg is mutatom, át is adom önnek, államtitkár úr, ha szüksége van rá, de gondolom, önök is rendelkeznek ezzel. Ebben szerepel, hogy az államadósság mértéke a bruttó hazai termék százalékában 60,7 százalék - 60,7. Magy arország tehát az euró bevezetéséhez szükséges feltételt nem tudja teljesíteni. (Göndör István: Meddig is kell teljesíteni?) Persze, korrekt módon hozzá kell tennem azt is, hogy a magánnyugdíjpénztári befizetésekkel korrigált adat már megfelel ennek a 60 százalék alatti mértéknek. Egészen pontosan 57,6 százalékot tesz ki, de jól tudjuk, hogy 2009ben ezt a számítási módot meg kell szüntetnie Magyarországnak. Milyen eredményt értünk el? Semmilyen eredményt nem értünk el. Azt az illúziót értük el, hogy öt év en keresztül kormányok - függetlenül attól, hogy melyik párt adja ennek a kormánynak a többségét - azt állíthatják, hogy ebben a tekintetben érettek vagyunk az euró bevezetésének a feltételére. Mindezek alapján mondhatom, hogy ha tényszerű vitát szeretnénk , akkor Kóka úrnak ma itt kellene lennie. A miniszter úr sajnos távolmaradásával tüntet a mai parlamenti ülésen. Ezt nagyon sajnáljuk. Reményeink szerint azért a holnapi nap folyamán a vitanapon részt fog venni a miniszter úr, és megtisztel bennünket a jel enlétével. Köszönöm, elnök úr, köszönöm, tisztelt Ház. (Nagy taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kérdezem, hogy a kormány nevében ki kíván válaszolni. Dióssy Gábor államtitkár úré a szó. DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minis ztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Ön a beszédét azzal kezdte, hogy nagyon sajnálja, hogy a miniszter úr nem jelent meg itt a parlamentben ezen a napirend utáni vitán. Azt gondolom, hogy önöknek az a megközelítése, amel yet ma mutattak és mutatnak nekünk, rendkívüli módon álságos. Azért álságos, mert önök napirend után ugyanezzel a címmel, hogy “Kirobbanó siker Magyarországon” - egy, kettő, három, négy - öt felszólalást jeleztek, akkor, amikor holnap lesz egy vitanap, aho l egész nap lehet a gazdaságról vitatkozni. Azt gondolom tehát, hogy az önök stratégiája, hogy megpróbálják valahogy megosztani a kormányt, megpróbálják elérni azt, hogy valaki itt majd válaszol valamit önöknek, holnap ugyanezeket a kérdéseket fölteszik, é s ott majd valaki megint fog válaszolni önöknek, azt gondolom, hogy nem korrekt megközelítés, de nem szeretnék a válaszok elől kitérni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Varga Mihály: Mellébeszél!) Ugyanígy, amikor önök nem fogadták el a miniszter úr els ő meghívását a vitára, most pedig hat darab kérdést tesznek föl a gazdaság állapotával kapcsolatban, rendkívüli módon álságos dolog.
