Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 4 (242. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. DÁVID IBOLYA (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
388 Frakcióvezetőhelyettes asszony, kérem, fejezze be a felszólalását. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : …ez a természetes verseny sokkal nagyobb és jobb előnyt jelentene, mint a konvenciókkal való folyamatos v iaskodás - bocsánat. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Frakcióvezetőhelyettes asszony! Alelnök asszony! DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonyt illeti a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Rájöttem az elmúlt percekben, mi fog nekem hiányozni a nyáron, meg az országnak is. (Kö zbeszólások a Fidesz soraiból.) Az mindenképpen hiányozni fog… Hát maga sem szeret, Répássy képviselő úr? El vagyok keseredve! (Derültség.) Szóval az mindenképpen hiányozni fog, hogy hol szelídebb formában, mint most Varga képviselő úrtól, hol keményebb fo rmában, mint nyilván az elkövetkezőkben Áder képviselő úrtól, meg ne halljam minden hétfőn az ügyeletes Nostradamustól, hogy éppen miért lesz világvége. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Hogy meg ne tudjam, hogy most éppen a gazdaságra, a falura, az önkormányzatokra vagy a foglalkoztatásra kell feladni az utolsó kenetet. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból.) Félreértés ne essék, a létező gondokat nem jó eltagadni. De mintha kétféle politikai látásmód volna, egy megbeszélős és egy lebeszélős politikai ku ltúra. Az egyik meg akarja beszélni, hogy mit kell tenni a bajok ellen, a másik meg lebeszélne mindenkit a teljesítménye értelméről és hasznáról. Persze tudom, hogy a modern politika érzelmekkel, hangulatokkal, jelképekkel is operál. De ezek a tisztességes politikában soha nem helyettesíthetnek két dolgot: a tényekkel való elszámolást és a tervekről való beszámolást. És a tények végül, tisztelt képviselőtársaim, mindig győznek. Soknullra szokták a meccset megnyerni. Ezért mondom, a tőlem telhető szerénység gel, hogy tíz Pozsgay Imre és száz Szűrös Mátyás sem lesz elég ahhoz, hogy elfeledtesse a baloldali választókkal a panelprolizás tényét. És nemhogy egy Kudlik Julika nem lesz elég a nyugdíjasoknak, de ifjúkoruk tíz kedvenc tévébemondója sem lesz majd elég ahhoz, hogy elfelejtesse a nyugdíjtörvény megnyirbálását. És még a legbájosabb új alelnök asszony, akinek őszintén sok sikert kívánok - csak ne volna olyan szemtelenül fiatal, még drukkolnék is neki , szóval a legbájosabb új fideszes alelnök asszony… (Köz beszólások a Fidesz soraiból.) - önöknek is tetszik, igen - sem lesz elég ahhoz, hogy elfelejtesse, korábban cekkerszinten határozták meg a nők közéleti szerepét. És az állami tulajdon kivont kardú őreként való hősi szerep sem fogja elfeledtetni a tényeket , a 12 állami gazdaság sorsát. És egy tucat izraeli látogatás sem tudja elfelejtetni a rasszizmusra hajló szélsőjobbal való kokettálást. És nem fogja elfeledtetni az ellenzék nélküli parlament eszményét, a vizsgálóbizottság és a vitanapok iránti heveny utá latot az a nagyon frissen feltámadt olthatatlan szomjúság sem, amit önök most éppen a vitanapok iránt táplálnak. De igaza van Dávid Ibolya elnök asszonynak: annál, ami történt, fontosabb, ami történni fog. Az, hogy ki mit akar tenni. És a legfontosabb az, hogy erre kapjunk végre egyszer választ. Mert válaszolni kell arra, hogy önök támogatják vagy ellenzik a 2006os áfacsökkenést. Válaszolni kell arra, hogy támogatják vagy ellenzik a 18 és 36 százalékos áfakulcsot (Sic!) , vagy inkább visszaállítanák a Fides zkormány idején dívott 203040 százalékos kulcsokat. (Felzúdulás a Fidesz soraiban.) Annyi volt, nem tetszik emlékezni? Válaszolni kell arra, hogy támogatják vagy ellenzik a
