Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. június 21 (240. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz):
221 Mint tudjuk, a büntetőeljárásban az adócsalások értékének megállapítására általában igazságügyi szakértői vélemény beszerzése szükséges, könyvszakértői, adószakértői vélemény beszerzése viszont rendkívül megdrágítja a bü ntetőeljárást. (16.10) Ezek az igazságügyi szakértői vélemények az elkövetési értéket többszörösen meghaladó értékűek, amely költséget az állam megelőlegezi, és bűnösség megállapítása esetén viseli csak az elítélt. Tehát úgy tűnik, hogy nem célszerű a bünt etőjogi fenyegetettséget ilyen alacsony értékhatárhoz kötni. Az 50 ezer forintot meghaladó minden adócsalás esetében büntetőeljárás indítása megoldhatatlan feladat elé állítaná az igazságszolgáltatást. Meggyőződésem, hogy a hivatalból üldözendő bűncselekmé nyek esetében is kétszer megfontolná azt az adóhatóság vagy adórendőrség, hogy ilyen büntetőeljárást kezdeményezzen, mert hosszadalmas, költséges, és tulajdonképpen az adóigazgatási eljárásban számos lehetőség adódik arra, hogy az 50 ezer forint alatti adó hiányt, ha ahhoz bűnös magatartás is társul, megtorolja az állam különböző pótlékok és bírságok kiszabásával. Kérdezem én, egy 50 ezer és, mondjuk, 200 ezer forint összegű adócsalásnál milyen más büntetést szabna ki a bíróság mint pénzbüntetést. Értelmetle n egy újabb kis összegű állami bevételt fenyegetésként kitűzni az ilyen cselekmények elkövetőivel szemben. Arról nem beszélve, hogy megítélésem szerint az 50 ezer forint körüli adócsalások általában nem adócsalások. Az a tapasztalat, hogy aki adót akar csa lni, az nagyobb összeggel teszi meg. Tehát aki átlépi azt a határt, számol azzal, hogy rendőrség elé, ügyészség, bíróság elé kerülhet, az 50 ezer forintért ezt nem kockáztatja meg. Azt az összeget inkább befizeti, és például a büntetőeljárás megszüntetését ezzel kikényszeríti, még akkor is, ha ilyen büntetőeljárás vele szemben indulna. Tisztelt Államtitkár Úr! A módosító javaslat téves leírás folytán tartalmazza természetesen a b) és c) pontokra utalást, hiszen éppen a törvényjavaslat helyezi hatályon kívül a Btké.nak azt a rendelkezését, amely ezt értelmetlenné teszi, egyébként nagyon helyesen. Helyesen utal az ajánlás arra is, hogy a felvezető szöveg tévesen gyárt megfogalmazást, amikor a Btké.nál az a) pontra utal, mert ha a)t mondunk, akkor mondani ke ll b)t is, c)t is. Ha nem mondunk b)t és c)t, akkor szükségtelen az a) pont feltüntetése. Nyilván a frakció leíróirodáját is ez tévesztette meg, amikor b) és c) pontot is feltüntette mint módosítani szándékozott szövegrészt. A módosítás tehát, hangsúly ozom, kifejezetten csak az összegre vonatkozik az ajánlás 60. pontja esetében. Könnyebb és nehezebb a helyzet az ajánlás 59. pontjával kapcsolatosan. Ez az az új adócsalási tényállás, amelyet a törvényjavaslat bevezetni szándékozna a magyar büntetőjog terü letére. Ennek a pontos elnevezése munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás. Rossz hírem van államtitkár úr számára, nyilván már értesült róla, hogy a kormánypárti frakciók sem támogatják a kormányt - ebben az egy részben, tehát a törvényjavaslatn ak ebben az egy részében , mert az alkotmány- és igazságügyi bizottság vitájában az a közös álláspont bontakozott ki, és nem akarom most én a kormánypárti oldal álláspontját kifejteni, de szavazatukból ez következik, hogy szükségtelen a kellően körül nem írt tényállás bevezetése. Miről is van szó? Azt mondja a törvényjavaslat, hogy színlelt szerződéssel elkövetett adócsalás is bűncselekmény. Tehát arról van szó, hogy az állam a két fél között megkötött megbízási vagy vállalkozási szerződést színlelt szerző désnek minősíti, és azt mondja, hogy azért kötöttek a felek, mondjuk, egy foglalkoztatással foglalkozó gazdasági társaság vagy intézmény és egy alkalmazott megbízási vagy vállalkozási szerződést, mert ki akarták kerülni a munkajoggal kapcsolatos közterhek megfizetését. Tudjuk azt, hogy egyébként közterhek fizetésével jár a vállalkozás vagy megbízás teljesítése is, csak nem a munkáltató fizeti meg, hanem a vállalkozó vagy a megbízott. Tehát ennyiben is sántít ez a hasonlat, másrészt viszont a jogállamban meg engedhetetlen az, hogy az állam minősítsen meghatározott jogviszonyokat. Az alkotmányügyi bizottság ülésén felmerült például az egyik kormányszóvivő esete, aki a Miniszterelnöki Hivatallal szerződött, talán megbízási szerződéssel, interneten megtalálható, közel 1
