Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. június 21 (240. szám) - Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - BÁNKI ERIK (Fidesz):
204 Csak mondtam egy technikát, számtalan technika van, és minden üzletvezető maga fogja ezt eldönteni, és azt gondolom, ő fog ezzel élni. Tehát még egyszer mondom, öngondoskodást tesz lehetővé, lehetőség, választható, nem kötelező. Én azt gondolom, kérem önöket, hogy támogassák ezt a törvénymódosítást. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Felszólalásra jel entkezett, és megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, nyolcperces időkeretben. Parancsoljon! BÁNKI ERIK (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A nyolcperces időkeretet nem kívánom kimeríteni, szeretném rö viden összefoglalni az eddig a vita során hol normál hozzászólás keretében, hol kétperces hozzászólások keretében általunk elmondottakat. Az alapvető hozzáállásunk a törvényjavaslathoz az, amit egyébként már az általános vitára bocsátás során is elmondtunk , hogy nem tartjuk kellően átgondoltnak, hiányoljuk azokat a megfelelő szakmai egyeztetéseket, amelyek egy ilyen horderejű törvénymódosításhoz szükségesek volnának. Hiányoljuk azt a társadalmi párbeszédet, amit egyébként a szocialistaszabad demokrata korm ány oly gyakran és oly fennhangon hirdet. Azt gondolom, hogy kellő előkészítéssel ez a sok vitatott kérdés már idejekorán tisztázható lett volna, a vendéglátásban dolgozók sem érezték volna úgy, hogy ez a felvetés egy támadás irányukban a kormány részéről, mely olyan árdrágító hatásokat hoz magával, amelyek a versenyképességüket tovább rontják, és lassan kilátástalan helyzetbe sodorják őket. Azzal maximálisan egyetértünk, hogy segíteni kell nemcsak a vendéglátásban dolgozók, valamennyi munkaterületen dolgoz ók, munkavállalók öngondoskodásának lehetőségét, amire adott esetben jó esélyt kínálna egy hasonló megoldás. Végül is azt gondolom, hogy több olyan párhuzamos hatás van a jelenlegi törvényjavaslatban, amelyek egymást kiolthatják. Vegyük rögtön alapul magát a szervizdíjat és a borravalót. Ha egy étteremben mindkettőnek a bevezetésén gondolkodna az étterem vezetője, az azt jelentené, hogy a normális, átlagosan elfogadott borravalószint, ami 10 százalék, a szervizdíj, amiről önök megint nagyjából hasonló nagys ágrendben gondolkodnak, ez egy 20 százalékos növekedést hozna. Vagyis ha egy szervizdíjat beépít a számlájába a munkaadó, az azt fogja jelenteni, hogy a borravaló, ami esetleg addig volt, és amiben teljesen egyetértek képviselőtársaimmal, hogy nem meghatár ozható, hiszen a vendég a borravalót azért adja, mert a kiszolgálás, amit kapott, adott esetben számára megfelelő volt, ezt jutalmazza kvázi a borravalóval. Tehát a borravaló kifizetésének esélyét elejti, hiszen a 10 százalékos szervizdíj önmagában olyan á rdrágító körülményt hoz, amely nem teszi lehetővé azt, hogy további borravalót is adjon maga a vendég. Azt gondolom, hogy itt is van egy olyan párhuzamos hatás, amit mindenképpen ki kellene küszöbölni, a gond az, hogy annyi a kérdés, annyi a megválaszolatl an kérdés ezen a téren, hogy ezeket már kapcsolódó módosító indítványokkal a hátralévő részben nem lehet megoldani. Azt gondolom, a legbölcsebb az lenne a kormány részéről, ha belátná azt, hogy nem kellően előkészített ez a törvényjavaslat, és még a parlam enti vita végét megelőzően azt visszavonná, újrakezdene ebben egy társadalmi egyeztetést, adott esetben egy négypárti egyeztetést is, mert mi, a FideszMagyar Polgári Szövetség képviselői vállaljuk az együttműködést ebben a kérdésben. Magával az öngondosko dási résszel egyetértünk, azokat a törekvéseket támogatjuk, viszont a jelenlegi megoldást erre nem tartjuk alkalmasnak, és félünk attól, hogy nem váltja majd be a hozzá fűzött reményeket ez a törvényjavaslat, mint ahogy nem váltotta be, és csak egy mondat erejéig visszatérve, az eva sem a hozzá fűzött reményeket, mert akkor, amikor ezt az adózási módot bevezették, tisztelt képviselőtársaim, önök egymillió emberről beszéltek akkor. Tudom, hogy volt már szó ebben a parlamentben 23 millió románról is, volt szó egymillió adózóról is, ezek mind olyan
