Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. június 20 (239. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
16 Köszönöm. Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Frakcióvezető úr! KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Ti sztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr azzal kezdte a felszólalását, hogy az volt a kérdés, sikerüle Európának lendületet adni. Sajnos megállapíthatjuk, hogy ez nem sikerült. És ennek az egyik fő oka éppen az volt, amit az imént Áder János képviselőtá rsam felszólalásában is hallhattunk vagy láthattunk, hogy az európai együttműködés örve alatt mindenki megpróbál a maga számára belpolitikai pecsenyéket sütögetni. Ebből aztán az következik, hogy az európai eszme háttérbe szorul, előtérbe kerülnek a nemzet i szempontok; ez persze önmagában nem lenne kifogásolható, ha a végeredmény nem az lenne, hogy ennek az egésznek a következtében azután Európa veszít pozícióiból. Márpedig mi is volt az európai együttműködés eredeti célja, azon túl természetesen, hogy a kö zös értékek mentén jön létre a közösség? A másik nagyon fontos cél a közös gazdasági érdekek felismerése volt, annak a felismerése, hogy az európai országok egyenként már nem képesek helytállni a világgazdasági versenyben, pedig ez nagyon erőteljesen érdek ük - érdeke mindazoknak, akik Európában élnek , ezért aztán az igazi kérdés az, hogy együtt, közösen, egymással összefogva mit vagyunk képesek tenni ennek a bizonyos sokat áhított versenyképességnövelésnek az érdekében. Valljuk meg, hogy a mostani brüssz eli csúcs ezen a ponton vallott kudarcot, ezen a ponton szenvedett csorbát. Tisztelt Képviselőtársaim! Erre persze az nem válasz, hogy akkor mi képviseljük azt, hogy még több részesedést szeretnénk. Tegyük fel inkább úgy a kérdést, hogy egyrészt vane alte rnatívája számunkra az európai együttműködésnek. A válasz erre egyértelműen az, hogy nincs. Tegyük fel azt a kérdést is, hogy az európai csatlakozást követően javulnake Magyarország pozíciói az elkövetkezendő években, mondjuk, például a következő hétéves költségvetési ciklusban, amelyik egyébként - ne tévedjünk - lesz, csak legfeljebb a mértékeket illetően még vita van. S erre a válasz az, tisztelt képviselőtársaim, hogy ilyen vagy olyan mértékű, de egyébként soha nem látott fejlesztési forrástömeghez juth at majd Magyarország, ami egész egyszerűen meg fog látszani rajtunk, és elő fogja segíteni az európai felzárkózásunkat. Vagyis ilyen értelemben sincs a számunkra alternatíva. Végül, tisztelt képviselőtársaim, tegyük fel a harmadik kérdést is: vajon aze az ország érdeke hosszú távon, hogy minél több támogatásban részesüljön, vagy pedig az az ország érdeke hosszú távon, hogy az egyébként legfontosabb gazdasági partnereink, az európai országok gazdasága jól menjen, erős legyen, ezen keresztül viszont a magyar gazdaság is fejlődőképessé vagy még erőteljesebbé válhasson? És megint az a válasz, tisztelt képviselőtársaim, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy Európa sikeres legyen, az európai országok különkülön is sikeresek legyenek, mert akkor a magunk erejéből kép esek leszünk ezt a sikert a magunk javára is fordítani, és a közösségen belül mi is képesek leszünk arra, hogy sikereket érjünk el a magunk számára, a magunk erejéből. Ezért aztán ne azt képviseljük, hogy minél több pénzt szeretnénk kapni magunknak, hanem azt, hogy legyen végre egységes Európa, hogy legyen általános az a felismerés, és mindenki a saját országában tegyen annak érdekében, hogy az emberek is világosan értsék, versenyképesnek kell lennünk, hogy nincs az európai együttműködésnek az európai orszá gok és az Európában élő emberek számára alternatívája. S aztán persze feltehetjük azt a kérdést is magunknak - amit Áder János képviselő úr, frakcióvezető úr feszegetett , megtettünke mi magunk mindent annak érdekében, hogy versenyképesek legyünk. Ez utó bbi esetben a válasz persze az, hogy nem, további erőteljes lépéseket kell tennünk, igaz, az adócsökkentés terén, ugyanakkor viszont az is igaz - s erről nem szabad elfeledkezni, mert különben a demagógia bűnébe esünk , hogy a költségvetésről van szó, ez a bevételi oldala. Ha adót csökkentünk - ami helyes a versenyképességünk növelése érdekében , akkor bizony keményen hozzá kell nyúlni a kiadásokhoz is, és nem lehet abban versenyezni, hogy ki tud nagyobb adócsökkentést, aztán ki tud nagyobb kiadásnövelést véghez vinni, mert úgy járunk, mint Európa: szétesünk.
