Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. június 21 (240. szám) - Bejelentés az ügyrendi bizottság eseti jellegű állásfoglalásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
129 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma mindannyiunk számára a legtermészetesebb, hogy nincsenek Magyarország területén idegen, megszálló csapatok. 14 évvel ezelőtt 1991. június 19én hagyta el hazánk területét az utolsó szovjet katona. Abba n az esztendőben, június 30án országos rendezvény keretein belül először adtunk helyet Gödöllőn a magyar szabadság napja ünnepi műsorának. Azóta is minden évben a magyar kultúra értékeinek bemutatásával emlékezünk arra, hogy Magyarország szabad, független állam. Az évszázados vágy, amiért oly sokan áldozták életüket, egzisztenciájukat, családjukat, beteljesült, és vér nélkül ölünkbe hullott a magyar szabadság. Az a szabadság, ami ha nincs, rettenetesen hiányzik, és mindent megadnánk érte, és ha van, oly te rmészetesnek tűnik; a szabadság, amely olyan egyértelműen hozzátartozik az emberi léthez, és hiánya egyéneket, közösségeket, társadalmakat, népeket tehet tönkre. Magyarország az elmúlt évszázadokban alaposan megtapasztalhatta ezt a keserű leckét, és átérez hette azt, mit is jelent az idegen megszállás, elnyomás. Történelmünk legnagyobb alakjainak tettei összefonódtak a magyar szabadság megteremtésének sorskérdéseivel. Felmerül a kérdés, hogy 14 esztendővel a szovjet csapatok kivonulása után igazán mit jelent a magyar szabadság nemzetünk számára. Eszébe jute bárkinek is, hogy 2000ben az Országgyűlés törvényt fogadott el Salamon László, Orosházi György és jómagam kezdeményezésére, melyben június 19ét, a kivonulás napját nemzeti emléknappá, június hónapjának utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává nyilvánította? Ennek értelmében hányan ünnepelnek ezeken a napokon? A pontos választ magam sem tudom, azt viszont igen, hogy évről évre tízezrek zarándokolnak ki Gödöllőre, ahol nem transzparensekkel és je lszavakkal, nem rossz emlékű propagandabeszédekkel, hanem kulturális értékeink bemutatásával igyekszünk megtalálni a magyar szabadság aktuális üzeneteit, melyek között mindig is kiemelten kap hangsúlyt a döntés szabadsága. Erről a szabadságról sokszor mi m agunk is többféleképpen gondolkodunk. Elég csak utalnom az elmúlt esztendőben lebonyolított december 5ei népszavazásra, amely sajnos pártpolitikai csatározásoknak köszönhetően is azt eredményezte, hogy nem tudtunk élni azzal a lehetőséggel, hogy a magyar nemzetet lelkiekben újraegyesíthessük annak ellenére, hogy a kérdésről szabadon dönthettünk. Mint ahogy arról is, hogy részt veszünke az iraki háborúban a megszálló csapat oldalán, megfeledkezve arról, mit is jelentett számunkra az évszázados idegen megsz állás. Politikai pártállástól függően vitatkozhatunk éjt nappallá téve ilyen és hasonló kérdésekről, és ahogy az eddigi példák mutatják, sajnos eredmény nélkül. Mégis, végiggondolva a magyar történelem során a szabadságért oly sokszor sikertelenül folytato tt küzdelmeinket, az ünnep kapcsán újra lehetőség nyílik arra, hogy nemzeti sorskérdésekben közös nevezőre jussunk, megállapodásra törekedjünk. Csak így lehetünk méltóak a szabadságért folytatott küzdelemben kiemelkedő szerepet vállaló elődeinkhez. Ebben a z esztendőben június 25én fél 9kor, Magyarnak számkivetve címmel József Attila életútjáról írt zenés játék kerül bemutatásra Gödöllőn, az Alsó Parkban, Koltay Gábor rendezésében, Koltay Gergely és a Kormorán együttes zenéjével. Ezúton hívok és várok mind enkit politikai hovatartozástól függetlenül egy emelkedett, méltóságteljes ünneplésre. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót a kormány nevében felszólaló Bársony András államtitkár úrnak. BÁRSONY ANDRÁS külü gyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Úr! Azt gondolom, hogy ha felszólalása, megszólalása első részére kellene reagálni, akkor az egyetértés hangoztatása után talán be is lehetne fe jezni ezt a reagálást. De ön nagyon pontosan leírta azt, hogy a szabadság élménye és a szabadság lehetőségének felhasználása hogyan ütközik bele a mindennapok
