Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1... - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
981 Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, az MDF képviselőcsoportjából. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony. A múltkori vitá ban elmondtam a véleményem a kérdéssel kapcsolatban, mert úgy gondolom, ahány ember, annyi megközelítési forma van. Személyes tapasztalatok, családi indíttatás, szocializáció árnyalja a véleményt ezzel - nem is tudom, hogy milyen minősítést adjak neki - az üggyel kapcsolatban. Herényi Károly képviselőtársam a morál kérdését vetette fel a felszólalások kapcsán - ezt egyesek az alkotmányos joggal keverték, és a politikai jó ízlés kérdéskörét vetették fel , és ez annak a gondolatsornak a folytatásaként tekint hető, hogy mindazok, akik felszólalnak, megvane a morális alapjuk ahhoz, hogy felszólaljanak. Biztosak lehetünk ebben? Pont ezért, amikor kezdett kibontakozni a vita, és látszott, hogy egy ördögi játszma részesévé válik a magyar parlament, akkor azt mondt uk, hogy menjünk a dolgok elébe. Abban nyilván egyetértünk - mert ezzel szemben kifogást senkitől nem hallottunk , nem feltétlenül indokolt az, hogy a volt állampárt vezetői, illetve titkosszolgálataival és szolgálataival kapcsolatban lévő személyek közfe ladatokat lássanak el. Nyilvánvalóan ezért került bele a tavalyelőtt elfogadott törvénybe, hogy a közfeladatot ellátó személyeknek az ezzel kapcsolatos adatai nyilvánosak, és ezért kértük azt, hogy mielőtt ezt a vitát elkezdjük, világítsuk át magunkat, és tegyük hitelessé a közvélemény előtt, hogy nyugodt lélekkel állhatunk fel, semmiféle befolyás nem érint minket akkor, amikor a véleményünket elmondjuk. Ez a vizsgálat folyamatban van, képviselőtársaim, a Magyar Demokrata Fórum politikai vezérkara megkapta a levéltártól a felszólítást, és meg is adta a választ arra vonatkozólag, hogy elfogadják a közszereplői státust, tehát úgy gondolom, hogy morális szempontból rendben vagyunk. (16.50) Ez azért is fontos, mert akkor, amikor úgy tűnik, hogy maga a téma semmi mást nem szolgál, mint azt, hogy a jövő évi választási kampányok bevezetőjének tekinthető - ki tudja a másik oldalt jobban lejáratni, ki tudja jobban besározni , és amikor azt mondtam, hogy déjŕ vu érzése van az embernek, hogy a kezdeményezés arról az ol dalról jött, az a politikai erő vetette föl ezt a témát, amelyik mind morálisan, mind jogilag utódjának tekinti azt az elnyomó diktatúrát, amelyik ezt a helyzetet létrehozta, akkor úgy gondolom, hogy ezzel sem lehet vitatkozni. Nehéz megszólalni ebben a hi szterizált hangulatban, ha valaki a kételyeinek próbál hangot adni, hogy lényegében nincs jó megoldás. Nincs jó megoldás akkor, ha kezünkbe vesszük a Kritika 2000. évi egyik számát, amelyben részletesen olvashatjuk a javaslatot az állambiztonsági operatív nyilvántartás rendszerének felülvizsgálatára, ehhez kapcsolódóan a módosító kiegészítést az ezzel kapcsolatos feladatra, hogy milyen ördögi módon, még a rendszerváltoztatás előtt semmisítették meg azokat az iratokat, amelyek - mi mindig azt hittük, és ezt próbálták velünk elhitetni, hogy például az MSZMP tagjai nem lehettek a rendszer tagjai - arról szólnak, hogy javasoljuk megsemmisíteni az MSZMPtag funkcióban lévő, illetve került tanácstag, képviselő dossziéját; vagy amelyik arról rendelkezik, hogy a hál ózat informatív, hangulati, tájékoztató jellegű jelentéseit, amelyek a munkahelyeken lévő és túlnyomó többségében az állampártba integrálódott személyek részéről érkeztek a saját munkatársaiktól, javasoljuk megsemmisíteni. Olvashatjuk azt is, hogy oly sürg őssé vált ez a feladat, hogy a végén már azt mondja a parancs, hogy semmiféle jegyzőkönyvet ezekről nem kell felvenni, semmiféle nyom ne maradjon ezek után. Lehete korrekt módon föltárni ezek után a múltat? Úgy gondolom, hogy nem. Lehet sebeket feltárni, lehet fölszakítani, lehet azt elérni, hogy meglett emberek, akiket különböző aljas praktikákkal bekényszerítettek egy elnyomó hálózatba, hallgatva ezt a vitát rettegnek. Azt hittem, hogy ez túlzó felvetés azok részéről, akik szóba hozták az emberi oldalát ennek a kérdéskörnek. Otthon ülnek, nézik a tévét, hallgatják a rádiót, és rettegnek, hogy ezzel a bűnnel - mert ők bűnként élik meg azt, hogy akkor egy aljas, elnyomó rendszer ebbe a helyzetbe kényszerítette őket, és esetleg 1520 év távlatában a lelkük p icit megnyugodott - úgy tudnake a földi világból eltávozni, hogy majd
