Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
929 módosítás; egyesek szerint visszalépés. Ismételten szeretném ezen képviselőtársaim figyelmét felhívni a törvényjavaslatban megfogalmazott új 1. § (1) bekezdése, illet őleg 4. § (1) bekezdése b) pontjának összefüggésére, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy a lehető legnagyobb mértékű költségvetési támogatást tervezze a kormány, és adja az Országgyűlés. A mi dolgunk tehát: nekünk kell tudni kitölteni, és életet adni a fejlesztési törvénynek. Ilyen körülmények között azt gondolom, hogy azt a kósza felvetést, hogy esetleg vissza kellene vonni, a mai vita alapján talán nyugodtan el is felejthetjük. Számtalan fontos gondolat elhangzott. Elhangzott az is, amiért én szót ké rtem, nevezetesen: valóban elég sok technikai jellegű módosítás van benne, de van itt azért nagyon fontos tartalmi is, és erről nagyon sokat beszéltünk is. Ez pedig nem más, mint a környezettudatosság, a fenntarthatóság és az agrárkörnyezetgazdálkodás kez elése. Miközben én is egyetértek vele, hogy lehetne ezt még erősebben is, de ez a mostani az eredeti javaslathoz képest jóval erősebb e tekintetben. És én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos előrelépés. Ugyanis amikor az agrárgazdaság fejlesztéséről be szélünk, sokaknak még ma is leginkább az jut eszébe, hogy ha fejlesztés, akkor több hektoliter tej, több tonna búza, több tonna hús s a többi, holott ez legfeljebb az egyik olvasata lehet a fejlesztésnek. Sőt, gyakran előfordul, hogy ezek a mutatók nem egy fejlesztés vagy egy fejlődés - merthogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény az agrárjövedelmek növeléséről is beszél , hanem sokszor éppen az agrárjövedelmek rovására valósul meg. Ezért tehát el kellene felejteni, hogy a fejlesztés egyenlő több liter tej, több tonna búza s a többi, hanem nézzük meg, mit is kínál ennek a helyébe ez a törvényjavaslat - hozzátéve természetesen, hogy kerettörvény. Szól a versenyképességről, de ha egyszer nem a hatékonyság, akkor miben is tud ez többet? Aki az agrárkörnyezetgazdálkodás legszigorúbban vett követelményeit betartja, egy biztos: versenyképes terméke lesz már a tekintetben, hogy tiszta, és az esetek túlnyomó többségében vegyszermentes lesz, de kérdem én - és ezt a vita is jól tanúsította , tudjae ma ezt érvényesíteni. Nem! És amikor a törvény jövedelemgaranciák melléhelyezéséről beszél, és kerettörvény jellegével gyakorlatilag egyéb állami szabályozók segítségét is kéri, akkor ide érkeztünk, mert ezt be is kell tudni bizonyítani, hogy jó minőségű és vegy szermentes. El kell tudni adni a portékát. Ha nem adtuk el a portékát, akkor hiába finom, hiába a miénk a legfinomabb, ha nem kapunk érte egyetlenegy eurót sem, akkor bizony felkopik az állunk. Ezért nagyon nagy szükség lenne a jelenleginél jóval nagyobb f igyelmet fordítani termékeink marketingjére. Nagyon fontos lenne azoknak a hálózatoknak a működtetése - szövetkezetek, akár az agrárrendtartási törvény kapcsán említett faktorálási rendszer , ami biztosítja az alkuerőt, és valóban biztosítja a jó minőségű áruért kialkudott jobb ár behajtását. De az itt megfogalmazott követelményeket ne felejtsük el majd akkor sem, amikor majd elénk kerül a versenytörvény; vagy ne felejtsük el akkor sem, hiszen pont ezt írja itt le az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törv ény, hogy egyéb állami szabályozókban is érvényesíteni kell a követelményeket. (12.50) Tehát többek között akkor is emlékezzünk ezekre a szabályokra, amikor majd a belkereskedelemről szóló törvény előírásaival fogunk találkozni. Ugyanis hiába a miénk a leg jobb, ha egyszer a kereskedők nem azt veszik. Ha nem azt adják a magyar fogyasztónak, akkor el sem jutottunk az ízhatásokig, a kóstolásig sem. Itt szembesülünk a nagyon kegyetlen valósággal: a magyar fogyasztót a maga fogyasztói minőségében képes a mai ker eskedelmi rendszer a mai belkereskedelmi szabályokkal a mai magyar agrártermelők ellen fordítani. Nincs ma Magyarországon olyan kereskedelmi lánc, amely ne azt mondaná, ő akar a legsikeresebb lenni. Hogyan tudja ezt megtenni? Ő adja a terméket a legolcsóbb an - nyilván a legolcsóbban beszerezhető , meg merem kockáztatni, még itt is, ezek között sok a silány termék. Silány, olcsó terméket adnak, miközben jó minőséget tud termelni a magyar gazda, az övét meg nem veszik meg. Ezért fontos, hogy az agrárrendtart ásról szóló törvény előírásait, a beszerzési
