Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
891 Némi változás történt a sorrendben, most Lengyel Zoltán helyett Horváth János képv iselő úrnak adom meg a szót. (10.00) DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Horváth János Horváth János helyett fog beszélni. Örülök, megtiszteltetés - éppúgy, mint más képviselőtársaim számára , hogy a témához hozzászólhatok. Valóba n igen fontos témáról van szó, talán nem is mindig érezzük, nem is látjuk. Az, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről a kormány javaslatot hoz elénk, rendjén van, bár vita tárgya lehet, hogy miért így és miért most. A FideszMagyar Polgári Szövetségben ismét elten és újra végiggondoltuk és gondoljuk ezeket a témákat. Nem is lehet nem látni, a vak is látja, mi történik az országban: demonstrációk, panaszok, a falvakban, az agrárközösségekben a széthúzás és a leépülés jelenségeit látjuk. Miért is van ez? Engedte ssék meg, hogy különvéleményt jelentsek be; nem is különvéleményt, hanem azt a nézetet fejtsem ki, ami itt természetes: lehetőség van a magyar agráriumot, a magyar mezőgazdaságot újból talpra állítani, mert most nem áll a talpán. Engedtessék meg, hogy mást mondjak, mint amit pár perccel ezelőtt a Szocialista Párt szónoka, Gráf József képviselő úr mondott, valami ilyesmit is mondott, hogy lehetetlen egy konszenzuson alapuló agrárpolitika. Tisztelt Képviselő Úr! A politika igenis a konszenzusok, az egyezségek mestersége, és az, hogy ki mennyire és hogyan képes megvilágítani a helyzetet, és ennek alapján milyen tárgyalási pozícióra tesz szert, nagymértékben attól függ, hogy mennyire készült fel, és honnan jön, és hová kíván eljutni a magyar mezőgazdaságban. Hon nan jövünk? Hol vagyunk? Hová kívánunk elmenni? A nagy gondunk, a nagy bajunk abban gyökeredzik, hogy a magyar mezőgazdaság struktúrája, intézményrendszere nem optimális, és ezt enyhén fogalmaztam, messze van az optimálistól. Elnök úr, tudom, hogy e tekint etben újból és újból vitázunk - a mezőgazdasági bizottság elnökét szólítom meg, Magda Sándor képviselő urat , én is és a FideszMagyar Polgári Szövetség részéről számtalanszor elmondjuk, kifejezzük, hogy a családi gazdaság, a kis- és középgazdaság igen lé nyeges eleme a magyar mezőgazdaságnak. Valaki mondhatja, hogy ez egyfajta ideológia. Lehet ideológia, de a valóság kemény talajára épült gondolatrendszer. Mert mi is a valóság? Az, hogy az a mezőgazdasági üzem, amelyik kisebb méretű, tehát kevesebb hektárt foglal magába, annak a termelékenysége magasabb. Nem ezt szokásos gondolni; van ma is Magyarországon, mint ahogy százötven éve létezett, hogy minél nagyobb, annál jobb. Ez volt a húszasharmincas években az ország nagy vitája a nagybirtok felosztására és a parasztgazdaságok létrehozatalára. Nem ment, mert a nagybirtok, a nagyüzem, a nagyság varázsa és a politika ahhoz csatlakozva felülkerekedett. Aztán jött a kisbirtokok megteremtése, de az csak évekig tartott. És jött megint a nagy, a kolhoz, az állami ga zdaság. Ebből most már évtizedek óta, fél évszázada se nőttünk ki, még mindig ott tartunk, valamiféle üzemgondolkozás nyomán, hogy minél nagyobb, annál jobb, mert akkor majd valamilyen csudálatos technológiai és üzemszervezési módok nyomán más lesz. És oly an példákat hozunk, ami a magyar valóságra, sőt az egész európai valóságra nem érvényes. Európa, tisztelt Országgyűlés, parasztmezőgazdaságok kontinense. Van egypár nagy mezőgazdasággal működő ország, négyöt az egész világon, az Amerikai Egyesült Államok , Kanada, Ausztrália, és ebben a klubban van Magyarország. Jól érezhetjük magunkat ebben? Nem, mert mások a természeti adottságaink, amit úgy mondunk, hogy a termelőeszközök aránya. Ilyen körülmények között Magyarország a nem optimális, a szuboptimális mez őgazdaságban termel, ebből kifolyólag nem éri el azt, ahol lehetne. Nem az szabja meg az emberek jólétét és boldogulását a mezőgazdaságban, hogy miféle ideológiákkal érvelnek azok, akik a gazdaságpolitikát csinálják, hanem az szabja meg, jól tudjuk, hogy m ennyi az egy hektárra eső termék. Statisztikák, adatok mindenhol vita nélkül bizonyítják, hogy az egy hektárról - ismétlem, tisztelt Országgyűlés: az egy
