Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 7 (204. szám) - Béki Gabriella (SZDSZ) - az igazságügy-miniszterhez - “Betiltható-e a koldulás a belvárosban?” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
818 egyenlő bánás mód jogát, következésképp remélem, hogy nem terjed el a magyar városokban viharos gyorsasággal, minthogy sajnos mértékadó megyei székhelyek kezdték bevezetni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Államtitkár urat ill eti a szó. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. A személyes véleményem közel áll az önéhez. Én is úgy gondolom, hogy önmagában egy ilyen rendelet maga ellen a nyomor ellen az égvilágon semmit nem tesz. Ettől még p ontosan ugyanúgy fennáll az a nyomor, pontosan ugyanúgy meglesznek, vannak ezek a koldusok, vannak nyomorban élő emberek. Persze, mind a ketten tudjuk, hogy koldus és koldus között is minden bizonnyal nagy különbségek lehetnek, hiszen másmás indítékkal ál l ki valaki kéregetni az utcára egy más embertársához képest. Én egyébként magát a büntetést is értelmetlennek gondolom, hiszen az esetek döntő hányadában jó eséllyel lehet tudni azt, hogy ezek behajthatatlan követelések lesznek, hiszen nagyon gyakran hajl éktalan, nagyon gyakran természetesen semmilyen jövedelemmel nem rendelkezik az illető, tehát maga az intézkedés hatékonysága, ilyen szempontból a pénzbírság is biztosan eredménytelen lesz. Én nem ezt a megoldást választanám, mert igazából semmit nem old m eg, viszont keletkeztethet egy olyan helyzetet, amelyről ön is beszélt; nyilván az Alkotmánybíróság ezt majd el fogja dönteni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) Béki Gabriella (SZDSZ) - az igazságügyminiszte rhez - “Betilthatóe a koldulás a belvárosban?” címmel ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Csáky András, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, kérdést kíván feltenni a nemzeti kulturális örökség miniszterének: “Egyetérte ön azza l, hogy szükség van a Széchenyi Ösztöndíj Alapítvány fenntartására?” címmel. Önt illeti a szó. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A Széchenyi István Ösztöndíj Alapítvány immár másfél évtizedes működ ése és tevékenysége komoly veszélybe került. Az alapítvány megmentése csak gyors és hathatós kormányzati támogatással, segítséggel lehetséges. Az 1988ban mintegy 30 millió forintos alaptőkével létrejött Ösztöndíj Alapítvány elsőként biztosított lehetősége t arra, hogy a műszaki, gazdasági, orvos, agrár- és természettudományokkal foglalkozó, már doktorival, illetve PhDvel rendelkező fiatal szakemberek és kutatók a világ számos egyetemére, kutatóintézetébe eljuthassanak. Több hónapos, félegyéves külföldi m unkájukat és kutatásaikat követően itthon tették közkinccsé a külföldön megtanultakat. Az alapítvány 15 éves működése során mintegy 120 fiatal szakember részesülhetett az alapítvány ösztöndíjában a természettudományok, a műszaki tudományok, a gazdaságtudom ányok, az orvostudományok területéről. Az ösztöndíjasok közül sokan ennek az ösztöndíjnak köszönhették a pályára lépés vagy éppen a pályán való továbblépés lehetőségét, melynek értéke pénzben nehezen kifejezhető. Ez a lehetőség pedig egyben a hazai tudomán yos közélet hasznára is vált és válik jelenleg is. Az alapítvány az akkori kormányzat támogatásával jöhetett létre. Ezt követően főként magántámogatók tartották fenn az alapítvány működését, de az előző kormányzati ciklus idején a Földművelésügyi és Vidékf ejlesztési Minisztérium és az Oktatási Minisztérium is támogatásban részesítette az alapítványt. A támogatási ösztöndíjak számának fokozatos csökkenése jól mutatja az alapítvány anyagi helyzetének fokozatos ellehetetlenülését. Az első években 1016 fiatal szakember
