Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 7 (204. szám) - Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) - az egészségügyi miniszterhez - “Nesze, semmi, fizesd meg jól, avagy mennyi közpénzt pazaroltak el a szocialisták az egészségügy elfelejtett reformjára?” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter:
802 De ez még mind semmi! A reform népszerűsítésére a szocialisták 150 millió forintos kommunikációs megbízást kötöttek egy reklámügynökséggel. Tehát még egyszer: kötöttek egy 150 millió forintos szerződést egy nem létező e lképzelés reklámozására. Amikor kiderült, hogy a reform csak duma volt, ezt a szerződést fel kellett bontani, ami 30 millió forintba került, természetesen közpénzből. Újabb 30 millió a semmiért! És az emberek hiába kérdezték: mi harminc? A szocialisták csa k azt válaszolták: hát mi mennyi? Úgy tűnik, a kormány üvegzsebe egy kissé homályos ebben a kérdésben. Az emberek ezért joggal kérdezhetik, vajon miről nem tudnak még, vajon miről nem tudják még, hogy mibe került nekik ez a hamvába holt reform. Tisztelt Mi niszter Úr! Hogyan lehetett úgy megkötni egy reklámszerződést, hogy még nem volt döntés a népszerűsítés tárgyáról, az egészségügyi reformról? Hogyan lehetett úgy megkötni egy szerződést, hogy 30 millió forintba került annak felbontása? Ki a személyi felelő s azért, hogy ilyen szerződést lehetett kötni? Mennyibe került a kormánybiztos titkárságának, a reformirodának a működése? Mennyibe kerültek a reklámszerződések? Egyáltalán, összesen mennyi pénzt fizettek ki önök mindannyiunk pénzéből a semmiért? Várom meg tisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Rácz Jenő miniszter úr válaszol. Önt illeti a szó. DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Ké pviselő Úr! Bizonyára látott ön már szénbányát, legalábbis kívülről, és látott a bánya körül hegyeket, úgynevezett meddőhányókat, amelyek azt a kitermelt kőzetet tartalmazzák, amit azért kellett a felszínre hozni, hogy a bányászok eljussanak igazi céljukho z, a kőszénhez. Tisztelt Képviselő Úr! Bizonyára tudja ön, hogy a gyógyszerkutatásoknál jó, ha minden tízezredik molekulából lesz gyógyszer. (15.30) Ön szerint tehát a másik 9999 molekulával folytatott kísérlet kidobott pénz volt? Vagy esetleg azt javasoln á ön, hogy ha már egyszer pénzbe került az a fránya molekula, azt akkor is használjuk föl, ha nem hatásos, sőt esetleg káros hatása van? Tisztelt Képviselő Úr! Nincs ez másként az egészségpolitikában sem. Számos kérdést kell megválaszolni azoknak, akik meg oldást ajánlanak az egészségügy és az egészség ügyének a problémáira. Minden problémára megoldást jelentő panaceát soha senki sehol nem talált ki. Így aztán nem marad más lehetőség, mint hogy újra és újra megpróbálni különböző alternatív javaslatokat, megv itatni azokat a szakma képviselőivel, a tulajdonosokkal és nem utolsósorban a lakossággal. Ha jó a javaslat, akkor tovább kell vinni azt, ha pedig nem jó, akkor el kell vetni azt. Ezekből az elvetett javaslatokból az egészségpolitika meddőhányói lesznek. Á ltalában a javaslat kidolgozói helyett is ilyenkor újak szoktak jönni. Ezzel párhuzamosan természetesen keresni kell az újabb és talán jobb megoldásokat. Ha önöknek volt egy jobb javaslatuk, vagy van egy jobb javaslatuk, beépítjük azt az egészségpolitikai koncepciókba. Így tettük ezt a népegészségügyi program esetében vagy a sürgősségi ellátás területén. De azt az elképzelést, hogy minden, a gyakorlatban meg nem valósított koncepció kidolgozása kidobott pénz lett volna, nem tudom öntől elfogadni. Tisztelt K épviselő Úr! Az ön logikája alapján persze fölvetődik a kérdés: lehet, hogy hasznosabb lett volna, ha az önök kormányzása idején esetleg megfontoltabban nyúlnak bizonyos egészségpolitikai intézkedésekhez? Sőt fölvetődik: ha egyeseket be sem vezetnek, lehet , hogy az gazdaságosabb és talán célszerűbb is lett volna.
