Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 7 (204. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
778 forint volt, azt nem érte el, a kétéves költségvetésben talán 197 volt, hogy egészen pontosan mondjam. A 197 és a 328 milliárd forint között testvérek között is körülbelül 60 százaléknyi különbség van, ennyi vel fizetünk ma többet, mint 2002ben. (Moraj és közbeszólások az ellenzék és a függetlenek soraiban: Nem igaz! - Font Sándor: Intézményműködtetésre! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselő úr! GYURCSÁNY FERENC miniszterel nök : Én egyáltalán nem állítom azt, tisztelt képviselők, tisztelt gazdák, hogy a 328 milliárd forint az elegendő a magyar mezőgazdaság, a magyar vidékfejlesztés gondjainak megoldására. Hogyan merném állítani? Hogyan merném állítani, hogy az a vidék, amely tizenöt éve a magyar politika páriája, annak elegendő a 328 milliárd forint? (Font Sándor: Intézményműködtetésre!) De azt tudom, hogy nincs még egy olyan ágazat Magyarországon, amelyik az elmúlt három évben a felhasználható forrásai tekintetében ennyit lép ett előre. Hogy egyébként kellene még több? Hát természetesen! Ahova megyek, ott azt látom, nem tudom, hogy önök is ezt látjáke, ezt látom az óvodáktól az iskolákon keresztül a kórházakig, ezt látom a vállalkozásfejlesztésben érdekeltek leveleiből, ezt lá tom Magyarország útjain, ezt látom Magyarország szennyvízkezelésében meg megoldatlan problémák tömegében és folytathatnám, hogy persze, hogy több pénz kell. Magyarországnak az a felelőssége és a magyar politikai vezetésnek az a felelőssége, hogy közös jöve delmeinket, amely 22 ezer milliárd forintból mintegy 10 ezer milliárdot összpontosítunk mi, azt kellő okossággal és bölcsességgel osszuk fel a sorban nagyon sokan ott állók között és a nagyon sokfajta igény között. Kérem szépen, ma a magyar kormányfőnek és a magyar kormánynak az a lehetősége van, amikor újabb igényekkel találkozik, márpedig muszáj megmondanom önöknek, hogy először 70 milliárd forintnyi pótigénnyel találkoztunk a gazdáknál, most már 200 milliárd forinttal, nem a 328 milliárd forint a vita tá rgya, hiszen azt a törvényes határidőben, április végéig ki fogjuk fizetni. (Font Sándor: Az csak tavalyra elég, miniszterelnök úr!) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselő úr! GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : A vita tárgya az, hogy mi legyen a pótlólagos 200 milliárd forinttal. (Dr. Áder János: Ez nem igaz!) A képviselők egészen biztosan tudják, hogy mennyi 200 milliárd forint, a nézők nem biztos, hogy tudják. El fogom mondani, hogy 200 milliárd forint az lényegében annyi pénz, amennyi négy hétnek a nyugdíja, olyan négy hétnek a nyugdíja, amit nem tudtunk egyszerre kifizetni, ezért hetenként adjuk oda évente a nyugdíjakat. 200 milliárd forint annyi, hogy ebből majdnem ingyenessé lehetne tenni az összes gyógyszert; ha jól emlékszem, a gyógyszerkasszánk olyan 25 0260 milliárd forint körül lehet nagyságrendben. 200 milliárd forint annyi, amelyből meg lehetne duplázni a családi pótlékot. Vagy ha úgy tetszik, 200 milliárd forint annyi, amelyet ha be akarná nk szedni, mert azt mondjuk, hogy rendben van, szedjük ezt be (Moraj az ellenzék és a függetlenek soraiban.) , akkor 200 milliárd forintot úgy tudnánk beszedni, ha újra kivetnénk személyi jövedelemadót - ahogy az önök idejében ez volt egyébként - a minimálb érekre, illetve még, mondjuk, a társasági adót 16ról felemelnénk 20 százalékra. 200 milliárd forint annyi, amelyből hathét Dunahidat meg lehet építeni, hölgyeim és uraim. (Moraj és közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) 200 milliárd forint annyi, amen nyivel föl lehetne emelni több mint 30 százalékkal a közoktatásban felhasznált költségvetést.
