Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 7 (204. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KATONA BÉLA (MSZP):
775 Most meg hallottuk, hogy a problémák megoldását a vezér dolgos kezé nek megcsókolása jelenthetné. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Tisztelt Képviselőtársaim! Mi az eredmény? Az eredmény a megélhetési gondokkal küszködő falusi ember, falu, vidék. Ennek következtében is persze a lakosság elöregedése, az egyre nagyobb lemar adás, az egyre kiáltóbb infrastrukturális problémák. Ennek következményeként az egyre kevésbé biztosított kényelmes, megfelelő, magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtó élet lehetősége, és természetesen mindezek közül pedig egy versenyképtelen mezőgazdaság . Lényegében a gazdák tüntetése az aktuális problémákon túl mindezekből együttesen következik, és a politikának itt nincs értelme egymásra mutogatni. Az egyetlen elfogadható tőle, ha magára mutogat minden kormányzati ciklusban lényegében; erről a múlt alka lommal már beszéltünk. A miniszterelnök úr ugyan lényegesen tágabban értelmezte nagyon helyesen a problémát, de annyit azért hadd mondjak el, és éppen ezért kell most megegyezni, és ha ez nem jön létre, mert látom az egyik oldalról, hogy nem akar megegyezn i (Font Sándor: A kormány se! - Moraj az ellenzék soraiban.) , akkor is a kormányzatnak be kell tartania mindazokat a javaslatait, amelyeket eddig megtett, amelyekben úgy tűnik, hogy egyetértés van, vagyis felgyorsítani valóban a földalapú támogatások kifiz etését, a pályázatok elbírálását, adott esetben az említett, valóban súlyos gabonaprobléma megoldását, és így tovább, és így tovább, hiszen haladni kell előre, és persze le kell vonni a következtetéseket a jövőre nézve, hátha 2005ben már el tudjuk kerülni mindazokat a problémákat, amelyekbe most közösen szaladtunk bele, közösen a politika - az elmúlt ciklusok felelőssége okán - és persze közösen a gazdák és a kormányzat (Font Sándor: Ne hárítsd át a felelősséget! - Dr. Magda Sándor: Miért, mit csináltatok? Mit nem csináltatok? - Az elnök csenget.) , mert nem csak késedelmes szolgáltatás van, hanem vannak rosszul kitöltött kérdőívek is. Aztán persze szembe kell nézni mindazokkal a folyamatokkal, amelyek az európai uniós csatlakozásból következnek, meg kell né zni, hogy mi történt Európában, tudnunk kell, hogy ez lesz Magyarországon is elkerülhetetlenül. (Font Sándor: A Demszky azt mondta, hogy vegyük el a támogatást, azzal kampányoltatok!) És ha ezt tudjuk, és nem csak ordibálunk, kedves képviselőtársam, akkor kereshetünk valódi megoldásokat a vidék egyébként valóban súlyosbodó problémáira. Megjegyzem: a megoldás az lesz, hogy van egy működő gazdaság; a megoldás az lesz, hogy jön a befektető Magyarországra, ennek következményeként munkahelyeket teremtünk (Közbes zólások a Fidesz soraiból.) ; a megoldás az lesz, hogy hosszú távon a mezőgazdaságban az európai uniós támogatások segítségével megoldjuk mindazokat a problémákat, amelyek miatt ma sok helyen valóban nagyon nehéz élni, mert nincsenek meg a megfelelő színvon alú feltételek, és a végén ennek is lesz a következménye az, hogy a vidék - Magyarország egészével együtt - fejlődik, természetesen mindegyikünk javára. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm s zépen, frakcióvezető úr. Katona Béla frakcióvezetőhelyettes urat illeti a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. DR. KATONA BÉLA (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Valóban igaza van Áder frakcióvezetőhelyettes úrnak abban, hogy a magyar vidékfejlesztésről nem lehet a mezőgazdaság helyzete nélkül beszélni. Fontos, hogy a magyar agrárgazdaság szereplői az uniós csatlakozás első éveit sikerként és ne kudarcként éljék meg. Ezért viszont ezekről a dolgokró l csak nagyon komolyan és nagyon őszintén szabad beszélni. Kevés, hogy csak 170 ezer területalapú támogatási igényt elégített ki eddig a mezőgazdasági kormányzat. És fel szokták hozni Csehországot meg Szlovákiát ellenpéldának. De, frakcióvezető úr, ilyenko r azt is el kellene mondani, hogy Csehországban 16 ezer igénylő volt, Szlovákiában 12 ezer
