Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 7 (204. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
770 részesei lehetnek az új vidékpolitikai program kimunkálásában mind a természet- vagy társadalomkutató értelmiségiek, mind a helyi társadalom igazgatásában dolgozók vagy a szociálisan elkötelezett egyház i személyek.” Később azt írják a program támogatói: “A vidék előnybe juttatása kiindulópont a társadalomról való gondolkodásban. Ezért is új társadalmi szerződést ajánlunk a politikai elitnek. Készítsen elő vidéktámogató politikai alapelveket. Javasoljuk a kormánynak, hogy ezen alapelvek minél előbbi kidolgozásával bízza meg a vidékpolitikában érintett civil szervezeteket.” Felelős gondolatok, okos mondatok, bölcs javaslatok. Erről szól a Párbeszéd a vidékért címet viselő felhívás. A vidék persze sokarcú; a mit egy szóval le akarunk írni, a mögött a szó mögött nagyon sokfajta valóság létezik. Látok olyan falvakat, községeket, amelyek az elmúlt 15 évben nagyon szép fejlődést mutatnak, amelyek nemcsak otthonossá, de fejlődővé is tudták tenni a falvat, községet, nagyközséget. Emlékszem Ikrényre GyőrMosonSopron megyéből, vagy a somogyi Somogyjádra; a nógrádi Kazáron, úgy látom, hogy az emberek nem azon búsonganak, hogy az elmúlt 15 év mennyi nehézséget hozott, hanem azon, hogy mennyi lehetőséget teremtett a szám ukra. Ugyanez igaz a HajdúBihar megyei Sárándra vagy a SzabolcsSzatmárBereg megyei Balkányra. De nem akarom eltitkolni, hogy ha azt szeretném felsorolni, hogy hol gondolkodnak éppen ettől eltérően, hol gondolják azt, hogy az elmúlt 15 év a beszűkülő leh etőségek időszaka volt, sok esetben az elveszett álmok és elveszett lehetőségek időszaka volt, akkor sokkal hosszabb listát kellett volna önöknek elmondanom. Magyarország elmúlt 15 éves igazi nagy fejlődései nagy városok köré összpontosultak. És minél mess zebb haladunk e fejlődési gócpontoktól, minél messzebb vagyunk a nagyvárosoktól, minél közelebb vagyunk az országhatárhoz nagyon sok esetben, annál több a szükség, annál több az igény, hogy a nemzeti közösség, Magyarország egésze segítsen már megmozdítani a falvakat és a községeket. Mi is az igazi baj? Mi az, amitől nagyon sokan úgy érzik, hogy tanyán, faluban, kisvárosban lakni egyet jelent a jövőre vonatkozó elszalasztott lehetőségek megélésével? Az első é s legfontosabb a munkahely, különösen a jól fizető munkahely hiánya. A biztonságos megélhetés hiányában modern kori zsellérek dolgoznak napszámban, nagyon sokszor feketén, zsebbe fizetve, máról holnapra élve, örülnek, ha egyegy napra, egyegy hétre kapnak munkát. És nincsen meg az elvégzett munka öröme, nincsen meg az a boldogság, amikor az ember hazamegy, és azt mondja, elvégeztem tisztességgel a dolgomat, és van tisztességes jövedelmem. Inkább a hiábavalóság, a nélkülözhetőség, a lemaradásnak a sokszor a rcpirító és sokszor a fejet lehajtó, bánatos, szomorúságos és lemondó érzése van meg. (13.10) Nincsen jövedelem. A falun elérhető jövedelmek lényegesen alatta maradnak a nagyvárosi jövedelmeknek. A falun elérhető jövedelem nagyon sok esetben arra is alig e legendő, hogy a legszükségesebb családi költésekre biztosítsa a szükséges forrásokat. A falu mintha bezáródni látszana a közlekedési kapcsolatok ritkulásával, a járatok ritkulásával, a valóban az elmúlt 15 év magárahagyatottságát önmagán viselő és mutató, egyre romló vidéki utakkal. Fogyatkozik az az ereje nagyon sok tanyának, falunak és kisvárosnak, hogy megtartsa saját lakosságát. Vannak persze gyarapodó falvaink is. Vannak olyan falvak, ahol a probléma ennek az ellenkezője. Törökbálinton arról számolt be , talán szombaton a polgármester úr, hogy éppen hogy csak kéthárom éve adták át a legutolsó iskolát, most újra tervpályázatot kell írni, mert gyarapodik Budapest agglomerációjában a lakosság, gyarapodnak a gyerekek, de nem ez az általános. Az az általános , hogy elnéptelenednek az iskolák, az az általános, hogy nehezen tartja meg a falu a tanárt, a tanítót, sokszor nehezen tartja meg a körorvost, nehezen tartja meg a lelkészt. A falu és a vidék jelentős része nyilvánvalóan a saját maga erejével, csak erre a z erőre támaszkodva nem lesz képes megoldani a gondjátbaját. S mindeközben a falu igazi éltető forrása, a mezőgazdaság, az agrárium jelentősen átalakul, átalakult a funkciója, átalakult a környezete, és átalakult az a világ, amelyben ez a mezőgazdaság lét ezik. Részben nagyobb versenyre késztetik,
