Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
703 hogy mivel játszunk ebb en a Házban? A bizonytalanság - amikor a jogállamba vetett hit és bizalom megtörik, drága képviselőtársaim, akkor az egész rendszer elemére hullik. És önök itt, bár néha velem együtt, bár mondom, nem kívántam ebben a vitában részt venni, ebben a játékban r észt vesznek. Megmondom őszintén azt is, nem igazán tudom, hogy mitévő legyek majd a szavazáskor, mert amit eddig erről tudtam, és amilyen információk birtokába jutottam, annak alapján azt mondom, hogy pont és vége. És nem döntök semmi olyanról, ami nekem nem igazán tetszik, és amiről úgy gondolom, hogy hosszabb távon kárt okozhat az országnak. Ugyanakkor van egy másik lelkiismerete is az embernek, amely azt mondja, hogy kérem, drága barátaim, jó lenne egyszer úgy pontot tenni az ügy végére, ahogy illik, va gy a teljes nyilvánosság, vagy a történet teljes bezárása. A kettő között mindig rossz döntéseket fog hozni ez az Országgyűlés, mert nem lesz sem szakmailag, sem politikailag kezelhető, és a történészeknek pedig semmiféle iránymutatást nem ad, ami itt mind enkinek a vágya és álma, hogy majd a Kutrucz Katalin által közzétett 700 ezer oldalon mindenki szabadon tallózik, és megtudja azt, hogy milyen volt a régi rendszer, vagy pedig megtudja azt, hogy milyen aljas módszereket alkalmaztak a titkosszolgálatok kere tében. Kedves Képviselőtársaim! Nem kell III/III. Kell az összes többi. Kell az a történet, amikor a titkosszolgálatok érdemben működnek, különböző ügyosztályokban, ma is működniük kell. Az eszközeiket tekintve minden civil kontroll mellett is bizonyos tit kosszolgálatoknak vannak kivételes eszközeik, jogaik, ma is. Ha a régmúltban vitatjuk ugyanezeket, akkor ma is vitatni kell ugyanezeket? Ha vitatjuk ugyanezeket, akkor mi a titkosszolgálatok jövője? A mai világban, amikor ennél fontosabb tevékenység - sajn os, lehetne több más is - nem sok van a Magyar Köztársaság történetében, külső és belső biztonságunk okai miatt. Itt, belül van a terror és terrorista jellegű cselekmények. A külbiztonságról pedig nem kell külön beszélni önöknek. Ezt akarjuk szétzúzni? Eze knek a szolgálatoknak kínáljuk azt a jövőt, hogy önöknél nincs 90 évre titkosítva semmi? Az első világháborús titkosszolgálati dokumentumokat hány évre zárolták? A második világháborús titkosszolgálati dokumentumokat hány évre zárolták? És ebbe belefért eg y olyan történet, bár ne fért volna bele, hogy dr. Sorgét kivégzik Japánban, az egyik oldalon kivégzendő kém, mert nyilvánosságra került, hogy kém, a másik oldalon pedig hős. És kérem, ezek a hősök, ezek a kétarcú hősök és áldozatok most is közöttünk vanna k, és jelen vannak ebben a történetben és folyamatban. Kérem, ezen gondolkodjunk el együtt, amikor hatalmas lendülettel nekiállunk mindenféle törvényalkotásnak, és azon gondolkodjunk el, hogy tudunke a társadalomban bizalmat teremteni. Ma a társadalom ink ább nevet rajtunk, egy komoly ügyön. És ez sajnálatos azért, mert mi a legnagyobb drámákból is képesek vagyunk bohózatot csinálni, és a bohózatokból pedig ragyogó drámákat írunk itt, ebben a parlamentben ebben az ügyben is. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportjából. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szeretném folytatni, ahol abbahagytam, de kénytelen vagyok több felszólalásra is reagálni. Itt többen, Tóth K ároly is, Toller László tisztelt képviselőtársam is élesen megkülönböztetik a III/IIIast a III. ügyosztály többi részétől. Holott nem ennyire tiszta a helyzet. Akkor kvázi az akkori, régi, ancien régime beáldozta a III/IIIast, ebből lett az elbocsátott l égió, villámgyorsan elkezdték megsemmisíteni az iratokat, és ezzel le van zárva az ügy. Az Alkotmánybíróság azonban megállapította, hogy a nem jogállami rendszer - finoman így nevezte a diktatúrát - állambiztonsági szervezetének egésze nem volt jogállami; az egésze, függetlenül attól, hogy voltak olyan feladatai. Azok a rendőrök, akik minket vertek annak idején, egy
