Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (Harrach Péter): - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
697 látogató magyarokat megf igyelje, és ha az akkori szolgálatok megfigyelték az átküldött ügynököket, akkor ezeket az ügynököket, ugye, nem tekinti senki áldozatnak. Ezek egy másik ország érdekei miatt voltak Magyarországon, és egy másik ország érdekeit akarták, mondjuk, a magyarok ellen fordítani. Amikor ezek ellen felléptek emberek, akiket úgy hívtak, hogy kémelhárítók, akkor én az ő tevékenységüket nem tekintem besúgói feladatnak. Ugyanakkor, akiket megfigyeltek, azokat viszont nem tekintem áldozatnak, mert meg kellett tőlük véden i a magyarságot, rendszerváltástól függetlenül. De mondok más példát: gazdasági bűncselekmények a rendszerváltás előtt is történtek, a gazdasági bűncselekményeket a rendszerváltás előtt is fel kellett tárni - sikerült is egy része. Szeretném elmondani, hog y akik közreműködtek benne, együttműködtek, képviselőtársam, azok nem besúgók voltak. Nem lehet azonos mércével elítélni a tevékenységüket. Mint ahogy nem tekintem áldozatnak azt a megfigyeltet sem, akit azért figyeltek meg, hogy mikor melyik bankba akar b etörni, vagy éppen mit lopott el a gyárból vagy máshonnan. Ez természetesen nem vonatkozik azokra a példákra, amelyekről előszeretettel beszélnek képviselőtársaim, amit a belső, csak társadalmi, társadalompolitikai kérdésekben ellenvéleményt megfogalmazókk al szemben foganatosítottak. Őket valóban áldozatnak tekintem, ebben nincs vita közöttünk, és teljes védelmet kell hogy élvezzenek. Én csak arra próbáltam példákat mondani, hogy nem igaz, hogy minden együttműködő a szolgálattal besúgó, és minden megfigyelt áldozat. Ez azért is fontos - hogy visszatérjek a törvényre , mert innentől van értelme a mi javaslatunk azon részének, hogy nem névsorokra van szükség, hanem ténylegesen megismerhető dokumentumokra, mert minden egyes eset külön valóság. Nem mindegy, hog y az adott személy az ország érdekében információt szerzett, meg nem mindegy, hogy egy másik ország érdekei ellen kémelhárító feladatot végzett, és nem mindegy, hogy, mondjuk, III/3asként a szomszédait, barátait jelentette föl, mert az valóban besúgó. Csa k ez egy nagyon bonyolult, sokszínű kérdés. És azért nagyon rosszak azok a listák, amelyek tudatosan manipulálva, hol innen, hol onnan, tetszés szerinti számban nyilvánosságra kerülnek, mert ezekre a problémákra nem tudnak valódi választ adni. Nem ismerhet ő meg a tevékenység belőle, nem ismerhető meg, hogy mit tett, mikor tette és miért tette. Mint ahogy - csak a példa kedvéért mondom - nem hiszem, hogy el kellene ítélnünk azt a kiskatonát, aki előfelvételisként abban vállalt közreműködést, hogy ha lőszert vagy fegyvert lopnak a laktanyából, akkor ő azt jelenti a parancsnokainak, mert ezzel a lőszerrel valahol komoly bűncselekményt lehetett volna elkövetni. Én nem ítélem el ezt a kiskatonát, ez teljesen más, mintha ez a kiskatona valami másról szólt volna. H a az élet ilyen sokszínű és bonyolult, akkor, képviselőtársaim, egy reális megoldás van: ha biztosítjuk az iratok nyilvánosságát, biztosítjuk az iratok megismerhetőségét, biztosítjuk, hogy a jövő számára is biztonságot jelentő szolgálatok működőképesek mar adjanak. A mi javaslatunk erről szó. Ha szükséges, ezt segítsék módosító indítványokkal, de kérem, hogy az alkotmánymódosítást és a törvényjavaslatot is, ha szükséges, módosítások után fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖ K (Harrach Péter) : A következő írásban előre jelentkezett képviselő Mesterházy Attila képviselő úr, MSZP. Öné a szó. MESTERHÁZY ATTILA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sok minden elhangzott már ebben a vitában mind a médiában, mind pedig a parlame nt különböző fórumain, szakértő bizottságokban. Én azt gondolom, hogy nem ismételném ezeket, hanem amikor készültem erre a felszólalásomra, akkor azon gondolkodtam, hogy számomra, egy 31 éves fiatalember számára mit jelent ez a kérdés. Éppen ezért
