Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - CZERVÁN GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
672 látható, mennyit változ ott a szociálliberális kormánypártok érzékenysége a mezőgazdaság és a vidék problémáival kapcsolatban. Míg Horn Gyula kormánya felfigyelt az egyszerű vidéki emberek szavára, gyakran tiborcinak tűnő panaszaikra, s ezért kiemelt figyelmet szánt az ágazat fej lesztésére - arról most nem nyitnék vitát, hogy milyen sikerrel, de legalább a szándék megvolt , addig a milliárdos vállalkozók által meghatározott gazdaságpolitikai irányvonalat képviselő Gyurcsánykormány már a szóhasználatával is jelzi, hogy nem érti a z ágazat és a vidék problémáit, és érdemben nem is kíván vele foglalkozni. Kár, hogy a korábban az ágazat érdekeit - legalábbis szóban - igen erőteljesen képviselő szocialista agrárpolitikus szakemberek, a minisztérium vezetői és igen tisztelt agráros hátt erű szocialista képviselőtársaim is szövetségesei a kormánynak. Az önmagukat liberálisnak nevező képviselőtársainktól persze nem is vártunk mást, hiszen tudjuk jól, hogy értékrendszerüknek megfelelően évek óta több figyelmet fordítanak a homoszexuálisok és a kábítószeresek problémáira, mint a magyar vidék és a mezőgazdaság ügyére, lásd a mai napirend előtti felszólalást is. Tisztelt Országgyűlés! Az ágazat kezelésének szempontjából leleplező erejű változtatás a preambulumban mindössze felvezetés a törvénymó dosítás valódi tartalmi eleme számára, amelyik a 2. §ban található. Míg az 1997. évi törvény, bár vitatható módon, de meghatározza azt, hogy a nemzeti költségvetésben a mezőgazdaságra és a vidékfejlesztésre évről évre növekvő, a gazdaság fejlődésével, így teherbíró képességével arányos, tehát semmilyen értelemben nem túlzott mértékű támogatást kell meghatározni, addig a módosítás már csak reálértékszinten tartásról beszél, ami a gazdasági növekedéssel, így a költségvetés lehetőségeinek növekedésével párhuz amosan arányos súlytalanodást jelent; teszi ezt ráadásul úgy, hogy azt az évet határozza meg bázisként, amelyik az elmúlt időszak legalacsonyabb nemzeti költségvetési támogatási összegét fordítja az ágazat és a vidék problémáinak megoldására. Érthetetlen, hogy a szaktárca miként fogadhatja el ezt a fiskális érdekek miatt meghatározott, a tárca által is sokszor kritizált, a problémák méretéhez képest indokolatlanul alacsony 2005. évi nemzeti támogatási összeget mint bázist. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha már az FVM kormányzaton belüli rendkívül gyenge alkupozíciója miatt önök és a teljesen elgyengült szocialista agrárlobbi képtelen volt 2005re a vidék és az ágazat számára megfelelő források kiharcolására a költségvetésből, legalább ne okozzon további károkat az ágazat számára azzal, hogy ennek a gyenge teljesítménynek az eredményét törvényben, a jövő számára is iránymutatásként határozza meg! Az ágazat előtt álló problémák, amelyek mértékét jól jelzi a mostani gazdademonstráció, elengedhetetlenné teszik azt, hog y legalább a törvény jelenlegi formájában meghatározott agrár- és vidékfejlesztési támogatási mérték kerüljön meghatározásra. Mielőtt továbblépnék, megelőzöm a tisztelt államtitkár úr válaszát is, melyben véletlenül arra hívná fel a figyelmet, hogy az Unió nem teszi lehetővé a nemzeti támogatások korlátlan alkalmazását, ezért volt szükséges a kérdéses pont módosítása. A koppenhágai megállapodás értelmében a korábban alkalmazott nemzeti támogatások fenntartására néhány évig módunk van (Gőgös Zoltán: Három év ig.) , ha a támogatásokat megfelelő formában notifikáltuk Brüsszelben. Mi reméljük, hogy ez a notifikáció megtörtént, mivel önök minket erről tájékoztattak, bár tény, hogy a mai napig nem kaptunk pontos listát arra vonatkozóan, mit is notifikáltak önök a Bi zottságnál. De mód van ezen átmeneti időszak után is az ágazat szereplőinek támogatására, csak meg kell találni a megfelelő eszközöket. Mi például évek óta javasoljuk, hogy az FVM háttérintézményei által végzett kötelező hatósági vizsgálatokat csökkentett díjtétel mellett végezzék el ezek az intézmények, ezáltal is növelve a magyar termékek hazai és külpiaci versenyképességét. Önök ehelyett minden évben növelték a kérdéses intézmények saját bevételi kötelezettségét, amelyek ezt csak a díjak emelésével tudtá k teljesíteni. Ezt pedig természetesen a magyar gazdálkodó fizeti, akinek a növekvő költségei okán csökken a versenyképessége azokhoz az uniós gazdákhoz képest, akik alapjáraton is több támogatást kapnak, és még a vizsgálati díjak is alacsonyabbak.
