Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter:
656 JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kép viselő Úr! Naiv idealizmussal azt gondoltam, hogy az arcátlanságnak van határa, de amikor önt hallom, mindig arra gondolok, hogy ez a határ feszíthető és bővíthető. Hiszen hogyha végiggondolja azt, hogy mi történt az elmúlt időszakban, akkor arra a bizonyo s önvizsgálatra, azt gondolom, önnek is nagynagy szüksége lenne. Keserűen állapítom meg, hogy ez a fajta önvizsgálat, ez a fajta visszafelé gondolkodás soha nem jelenik meg. Emlékeztetni szeretném, ön a közelmúltban, amikor megszerezte a jogi diplomáját, akkor tíz másodperc alatt fölrakta mindenüvé a „doktor”t. Ez nagyon tiszteletre méltó dolog, hiszen, ha valaki büszke arra, hogy jogász, ez egy komoly teljesítményt jelent. (Közbeszólások: Mi köze ennek ehhez?) Mindjárt mondom, uram. A helyzet az, hogy eg y jogásznak azért tudnia kell, hogy a borítékokat nem szabad összekeverni, és a tárgyalási meghívó helyett nem szabad az ítéletet kiküldeni. Általában komoly hiba, ha nem várjuk meg a vizsgálat végét, általában komoly hiba, hogyha egy, kettő vagy akár háro m észrevételből levonjuk azt a fajta következtetést, amelyet itt most az imént Simicskó úr levont. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Magyar Honvédség presztízséről, a fegyverbe vetett bizalomról és általában arról van most szó, hogy lehete, szabade nekünk kü lföldön szerepet vállalni, és a biztonságnak milyen garanciái vannak. Hogyha megnézik a chatet, amit én persze olvasok, amit én hoztam létre, és amit azért hozhattunk létre, hogy direkt felszínre kerülhessenek ezek az információk, képviselő úr, akkor azt f ogja olvasni nem egy hozzászólásban, hogy az elmúlt két és fél esztendőben a technikai felszereltség, a biztonságra költött összeg megsokszorozódott, sokkal jobb felszereléssel mennek ki a katonák külföldre, mint mások. (9.30) Ha az ön logikáját elfogadom, akkor amikor önök Koszovóba küldték, messze rosszabb felszereléssel a katonákat, veszélyeztették a kiküldött háromszáz katona életét. Soha nem gondoltam ezt! Soha nem gondoltam azt, hogy a biztonság abszolutizálható és maximálissá fokozható, hiszen a kato nának az a dolga, az a feladata, hogy átvállaljon tőlünk bizonyos kockázatot. A katonának az a feladata, hogy helyettünk másutt vállaljon kockázatot, és ennek a kockázatvállalásnak bizony vannak ésszerű veszélyei. A mindenkori miniszternek az a felelőssége és az a dolga, hogy ezeket a veszélyeket próbálja meg minimalizálni, a mindenkori miniszternek az a felelőssége, hogy nyújtson segítséget ahhoz, hogy a kontingens - szolgáljon az Afganisztánban, Irakban vagy másutt - megfelelően teljesíthesse feladatát. N em szeretnék az iraki misszióra visszautalni, ahol az elmúlt időszakban dolgoztunk, de önök pontosan tudják, hogy mindent elkövettünk annak érdekében, hogy a katonáink biztonsága rendben legyen. És így volt ez Afganisztánban is. És az a századparancsnok is , képviselő úr, akit önök holnap majd a honvédelmi bizottságban meghallgatnak, reményeim szerint el fogja talán önnek mondani - és nem rendeltük meg tőle, mert már korábban leírta , hogy soha nem fenyegette a magyar katonák biztonságát Irakban - helyesebb en Afganisztánban, mert onnan tett jelentést - semmi. Az más kérdés, hogy minden egyes veszélyhelyzetben, minden egyes szituációban az a dolgunk, hogy próbáljuk a bajt megelő zni. Minden egyes konfliktusban az a dolgunk, hogy próbáljunk olyat tenni, amellyel ez a biztonság még fentebb tolható. De tisztelettel kérem, se ön, se más felelőtlenül ne állítson olyat, hogy mi veszélyeztetnénk a katonák életét! Én pontosan tudom, hogy a napfelkeltéért, a rossz étkezésért és még nagyon sok mindenért a miniszternek a politikai felelősséget vállalnia kell. A parlamenti csatározásokban ez normális dolog. De ne gondolja azt, hogy lehet büntetlenül ócsárolni olyanfajta rendszereket, amelyek m a működnek! Ne gondolja azt, hogy lehet hamisan állítani! Megjegyzem, ön is elfogadta azt a szolgálati törvényt, amely határozottan tilalmazza a vezetőbe, a katonába vetett bizalom megsértését. S ha erről van szó, akkor Farkas százados úrnak is felelnie ke ll, mint ahogy én felelek most ön előtt a feltett kérdéseire. Mint ahogy naponta pellengérre állít egyébként sokszor hamis okok miatt, ugyanúgy azoknak, akik valótlant állítanak - legyen szó akár parancsnokról, akár beosztott katonáról , felelniük kell. N em működhet
