Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 28 (202. szám) - Beszámoló a Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2003. január 1-től 2003. december 31-ig terjedő időszakáról, valamint a Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2003. január 1-től 2003. december 31-ig terjedő időszakáról szóló beszámolóró... - ELNÖK (Mandur László): - KÓSA FERENC, a kulturális és sajtóbizottság előadója, a napirendi pont előadója:
638 Megjegyezném tovább á, hogy a normatív finanszírozás hiányát a Magyar Televízió és a Magyar Rádió kuratóriuma is aggályosnak tartja. A jelenlegi finanszírozási mód nem felel meg az Európai Unió követelményeinek sem. A kulturális és sajtóbizottság valamennyi tagja egyetért abb an, hogy olyan finanszírozási rendszert kell kialakítani, amely sem közvetlenül, sem közvetve nem veszélyezteti a közszolgálati médiumok függetlenségét. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy szóljak néhány szót a Duna Televízió műsorainak tartalmi kérdéseiről is. A Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának beszámolójában az alábbi mondatokat olvashatjuk - idézem : “Az alapító okirat szerint a Duna Televíziót az összmagyarság egészét szolgáló, értékorientált, tájékoztató, szolgáltató és kultur ális televízióként határozták meg. (0.30) Az alapítók a példát adó, erkölcsi mértéket állító, a mindenkori divatokon túllépő, minőségelvű közszolgálatot végző televízióadás reményében hozták létre. Folytatható elgondolásuk az volt, hogy a nemzettesteket ös szekötő hídverés, a nemzettudat, a nemzeti identitás, az emberek tájékozódási igényének kielégítése csakis a kultúra és a civilizáció értékeire támaszkodva lehetséges. A médiatörvény is ennek a gondolkodásnak a szellemében tette a Duna Televíziót a közszol gálati rendszer részéve. A Duna Televízió műsorainak azóta is változatlan alapfeladata, hogy az egyetemes magyarságot tájékoztassák a különböző országokban élő nemzettársaink politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi életéről, bemutassák a nemzet sorsfo rdulóit és az emberek mindennapi életét, megszólaltassák a tudomány és a művészet alkotó egyéniségeit, és e missziók által erősítsék a nemzethez tartozók azonosságtudatát. A Duna Televízió sajátos, az alapító okiratban körvonalazott szerepéből adódóan a mű sorok világképét eddig is meghatározta az összmagyarságban való gondolkodás igénye.” Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a felidézett mondatok világosan jelzik és jellemzik is a Duna Televízió műsorainak szellemi, politikai és erkölcsi mértékeit. Mindebbő l pedig az következik, hogy a Duna Televízió nem állhat valamely politikai párt szolgálatában. A politikai erőknek meg kell érteniük, hogy a Duna Televízió szuverenitásának biztosítása közügy, valóságos nemzeti érdek. Az Országgyűlés kulturális és sajtóbiz ottságában széles körű egyetértés kezd kialakulni abban a kérdésben, hogy a Duna Televízió műsorainak politikai pártatlanságát bármiféle kisajátítási kísérlettel szemben védelmeznünk kell. Ugyanez vonatkozik a műsorok minőségének, szellemi színvonalának bi ztosítására és megóvására is. Azért hangsúlyoznám ezt a közös felelősséget, mert az elmúlt években, az úgynevezett csonka kuratóriumok idején törvénytelen és tisztességtelen kísérletek történtek a közszolgálati médiumok, köztük a Duna Televízió szuverenitá sának megszüntetésére. Ha valaki évekre visszamenően végigolvassa a kulturális bizottságban lezajló éles viták jegyzőkönyveit, a parlamenti demokrácia alapelveivel merően ellentétes kisajátítási és kirekesztési törekvéseket tapasztalhat. Ezen a területen n éhány éven át a törvényesség állt szemben a törvénytelenséggel, a hatalmi önkény a demokráciával. Halkan mondom, nehogy idejekorán elkiabáljam, mostanában ilyen veszély nem fenyeget. Nincs ma az Országgyűlésben olyan párt vagy olyan politikai erő, amely a médiatörvény által előírt konszenzuskereséssel szemben nyílt törvénysértésre vetemedne. A kulturális és sajtóbizottságban lévő képviselők bizonyították, hogy még a jelenlegi sajnálatos politikai megosztottság ellenére is el lehet jutni a széles körű közmeg egyezéshez. Példa rá a filmtörvény, amit az Országgyűlés egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadott el. Szeretném remélni, hogy mindazok számára, akik felelősséget éreznek a magyar kultúra sorsa iránt, normális és természetes igény a konszen zuskeresés. A közélet éles politikai megosztottsága, a hatalmi harcok zűrzavara a magyar kultúra számára életveszélyt jelent, és létükben fenyegetheti a közszolgálati médiumokat is. Ilyen körülmények között talán természetes is, ha a kulturális bizottságba n - kiki a maga módján - keressük a magyar kultúra, a magyar társadalom és a magyar nemzet érdekeit, és igyekszünk eme érdekek szerint cselekedni. Legutóbb például, amikor a Duna
